Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az újkori Budavári Palota belső díszítése. Függelék: A múzeumi gyűjteményekben azonosított képek. A megmaradt műtárgyak jegyzékei (Dávid Ferenc gyűjtése) 411-456

Király Ó Felsége kivonulása a hadgyakorlatra című alkotása (kat. sz.: 3.4.30.).

98 Az uralkodói apartmant a szárnysegédek szobája zárta, ezt Verescsagin már említett Téli tájkép című vászna díszítette. A királyné kis szalonját négy mitológiai csoport ékesítette (Rubens műhelyéből), hálószobájában XV. századinak tartott festmények, a királlyal közös reggelizőszobában francia csendéletek és tájképek voltak (azonosítatlanok). A magyar festők közül a királynéi szalonban Barabás Miklós, Brocky Károly (Temesvár, 1807-London, 1855), Zichy Mihály (Zala, 1827-Szentpétervár, 1906), Paál László (Zám, 1846-Charenton, 1879), Mednyánszky László (Beckó, 1852-Bécs, 1919), Benczúr Gyula, Vágó Pál és Munkácsy Mihály egyes művei szerepeltek (azonosítatlanok). A krisztinavárosi szárnyban elhelyezett két különleges rendeltetésű helyiség - a Szent István- és a Hunyadi Mátyás-terem -, amelyek csak időnként voltak látogathatók, hivatása nem az ismeretterjesztés, hanem a reprezentatív emlékállítás volt. Berendezésük a „nemzeti iskola" kiteljesedése jegyében történt, a két megvalósult enteriőr a magyar historizmus csúcsa. Díszítésükben reprezentatív szerepet játszanak a XIX. században legrangosabb műnemnek tartott és évtizedeken át olyannyira áhított nagyszabású történelmi képciklusok (mégha nem is valósultak meg maradéktalanul a tervezett kompozíciók; mint ismeretes, Benczúr Mátyás-ciklusát nyolcdarabosra szánták). Ezek az úgynevezett „középnagyságú" helyiségek különös szerepüket méreteikkel is érzékeltették, kisebbek voltak, mint a közösségi termek, de a lakószobáknál nagyobbak. A kisebb Szent István-terem mint Hauszmann írja - „intim kiképzést kívánt [...], részletfinomságot és színharmóniát [...], ezért választottam faanyagot, aranyozással, s majolika betéttel".

99 A Szent István-terem fő attrakciója az Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló tíz képből és két nagyméretű supraportából álló sorozat volt. Az iniciátor, Roskovics Ignác kartonjai után a „kőbe égetett képek" Szalon Tornai Gyula: Salome tánca című képével (elpusztult). BTMKiscelli Múzeum, lt. sz.: 60.395/10., neg. sz.: 25.370/6 x 9. 433