Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az újkori Budavári Palota belső díszítése. Függelék: A múzeumi gyűjteményekben azonosított képek. A megmaradt műtárgyak jegyzékei (Dávid Ferenc gyűjtése) 411-456

A képzőművészeti alkotások budapesti beszerzése csak a 80-as években vált rendszeressé mind a király, mind az állami hivatalok részéről az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat (a továbbiakban: OMKT) műcsarnokában. A vásárlásokat a várkapitányság hivatalnokai intézték, és ekkor megkezdődött a palota képgyűjteményének kialakulása.

47 Az 188l-es tárlaton vásárolt az uralkodóház egy tagja először olyan festményt, amely feltehetőleg a palotába került. Rudolf trónörökös házasságkötése alkalmából Budapestre látogatott ifjú feleségével, Stefánia belga hercegnővel, József nádor unokájával. Rudolf az OMKT fővédnöke volt, ezért a protokoll szerint megjelent az aktuális műcsarnokban (tárlaton), ahol Mészöly Géza (Sárbogárd, 1844— Jobbágyi, 1877) két kis tájképe (az egyik a Balaton partján, a másik címe nem ismeretes) igen megtetszett neki és megvette őket.

48 A tárlat másik nagy sikere volt Lotz Károly (Homburg vor der Höhe, 1833-Budapest, 1904) Ménes című műve, mint írták, a művész addigi legszebb alkotása. A kormány megrendelésére készült, Kisbérre szánták, de előbb külföldön kívánták bemutatni.

49 Ám a képet 3.4.7. Franz Schroteberg: Mária Valéria ßhercegnö, 1870. augusztusban meglátta a várkapitány, utasítására gyönyörű kerettel látták el, Gödöllőre szállították, hogy az ottani kastély egyik termébe helyezzék,

50 majd innen került a budai palotába (kat. sz.: 4.1.3.). A OMKT elnöke, Ipolyi Arnold a következő évben, a társulat közgyűlését megnyitó beszédében ennek kapcsán felemlítette, hogy „...nem részesülhettek még eddig műcsarnokaink kiállításai ama magas fejedelmi kegyben, mely a legbőkezűbb vásárlással emeli a bécsi hasonló két műtárlatot. Reméljük, hogy idővel képesek leszünk illető kormányközegeink istápolása által művészetünknek ez úton is megnyerhetni a fejedelmi pártfogást."

51 Még ebben az évben a királyi család - a király, a királyné és ismét a trónörökös - a téli műcsarnokban már 10 000 forintért vásárolt.

52 Példájukat sokan követték, annyi volt a vásárlás, mint még soha. A királyné ekkor udvarmestere által Kimnach László (Buda, 1857-Budapest, 1906) Játszó gyermekek és Révész Imre (Sátoraljaújhely, 1859-?, 1945) Csárdában című művét vette meg,

53 de valószínűleg nem a palota számára. Mindez a társulat anyagi helyzetét komolyan fellendítette, Ipolyi pedig személyesen fejezte ki köszönetét a királyi kegy eme megnyilvánulásáért. A társulat roppant feladatokat látott el a pesti művészeti életben: magánadományokból, vásárlásokból és tagdíjakból építette fel az első pesti Műcsarnok épületét az Andrássy úton (ma Képzőművészeti Főiskola). A király már a kezdetektől jelentős összeggel támogatta e civil szervezetet

54 jórészt neki köszönhető, hogy fenn tudott maradni, mivel a fizető taglétszám mindvégig igen alacsony volt -, de eddig az, hogy Pesten is vásárolhatna műalkotásokat, úgy tűnik, eszébe sem jutott. Ezután állandóan vásárolt a pesti műcsarnokokban, a képeket megosztotta ausztriai kastélyai, Gödöllő és a palota között. Az 1882-es pesti kiállításról került a palotába Vaszilij Vasziljevics Verescsagin (Cserepovec, 1842-?, 1904) Téli táj,

55 majd a műkereskedelemből Munkácsy Mihály (Munkács, 1844-Endenich, 1900) Hazafelé című alkotása, amelyet 1882-ben festett Colpachban Sedelmayernek, kifejezetten eladásra.

56 Megkezdődött a magyar tájképek módszeres gyűjtése, az első ilyenek egyike lehetett Molnár József (Zsámbék, 182 l-Budapest, 1899) Az öt tó egyike a Magas Tátrában című alkotása 1887-ből. A fennmaradt reprodukció szerint a kompozíció rendkívül látványos volt, Molnár kutatója szerint a király ezt vette meg.

57 A későbbiekben több 421