Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Garas Klára: A budai vár egykori gyűjteménye. Képek a Szépművészeti Múzeumban 381-410
Bolognai festő, XVII. század: Bolognai festő, XVII. század: Francesco Cairo: Mária feje, Krisztus siratása, lt. sz.: 951. Bűnbánó Magdolna, lt. sz.: 967. It. sz.: 815. A két Salvator Rosa-tájképpel együtt kerülhetett az ambrasi kastélyból Bécsbe, azután Pozsonyba és Budára a XVII. századi olasz festészet egy további értékes alkotása, a veronai Alessandro Turchi (L'Orbetto) képe, A sebesült Tankréd Erminiával és Vafrinóval. A Torquato Tasso-hősköltemény, a Felszabadított Jeruzsálem egyik jelenetét megelevenítő kép (a párharcban megsérült Tankréd vérző sebét a szerelmes Erminia levágott hajával próbálja elkötni) eredetileg egy másik regényes ábrázolással, egy ovidiusi jelenettel együtt szerepelt az 1663. évi ambrasi leltárban. Ez utóbbi festménynek azonban nyoma veszett, csak az eredeti bécsi számmal megjelölt Tankréd és Erminiát sikerült a budai gyűjte- Olasz festő, XVII. század: A gyermek Jézus a kis Keresztelő menyből azonosítani. 31 Jánossal, lt. sz.: 882. Néhány további, szerényebb jelentőségű XVII. századi olasz festmény közelebbi bemutatására itt nem vállalkozhatunk, éppen csak megemlítjük a bolognai iskola kisméretű Krisztus siratását, az ugyancsak bolognai Bűnbánó Magdolnát, a lombard iskolába utalható Máriát, a Gyermek Jézus a kis Keresztelő Szent «/ű/2os,s , ű/-ábrázolást stb., mindegyiknél kimutatható a budavári eredet, végső soron a bécsi háttér. Az olasz - és különösen a velencei - mesterművek túlsúlya mellett természetesnek tűnik, hogy az Ausztriából származó gyűjteményben nagy szerep jutott a német mesterek alkotásainak is. Híres mesterek jelentős művei kerültek a gazdag császári képanyagból Pozsonyba és Budára. Első helyen említjük Albrecht Dürer sokat idézett, kicsiny méretű Férfiportréját. A képet a korai feljegyzésekben, például Lipót Vilmos 1659. évi inventárjában, majd a bécsi leltárakban (Storffernél az 1733. és 1772. évi inventárban) Hans Holbein alkotásaként idézték, s csak a XIX. század során, a régi német mesterek alaposabb feldolgozása nyomán hozták kapcsolatba Dürerrel. A számtalan nemzetközi kiállításon bemutatott remekmű mestere, továbbá az ábrázolt alak kiléte körül azonban még ma is eltérő vélemények ütköznek. A kifejezés ereje és a kidolgozás puritán egyszerűsége a szakértők nagy része szerint Dürer szerzőségét valószínűsíti. Egyes szakértők a Dürer-tanítvány, Hans Suss von Kulmbachhal hozzák kapcsolatba, mások a kortárs Hans Baldung Grien művének gondolják. Eltérnek a nézetek az ábrázolt személy kilétét illetően is, sokáig Dürer öccsét, 393
