Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Garas Klára: A budai vár egykori gyűjteménye. Képek a Szépművészeti Múzeumban 381-410

Domenico Fetti: Fiatal szent szerzetes, lt. sz.: 580. Olasz (firenzei?) festő, XVI. század: Női mellkép, lt. sz.: 809. portrét, amely egykor Tiziano műveként szerepelt, s amely néhány további hasonló méretű és beállítású, azonos eredetű mellképpel együtt feltehetően egy híres embereket (művészeket?) ábrázoló arcképsorozathoz tartozhatott.

26 Ide sorolhatjuk a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből Tintoretto Férfiképmását és Önarckép-viltozaút, két északolasz Férfiképmást, valamint több ilyen mellképet is a bécsi képtárban. Az idézett arcképeket sajátos megkülönböztető jegyek hiányában nemigen tudjuk a rendelkezésre álló forrásanyag adataival kapcsolatba hozni, biztos talajon állunk azonban, amikor az emlékegyüttes egyik legszebb és legjelentősebb darabjának, Lorenzo Lotto Apollo és a múzsák képének történetét elemezzük. Lotto gondosan vezetett számadáskönyveiből részletesen ismerjük a feltehetően 1545-1549-ben készült festmény viszontagságait, a festő próbálkozásait, hogy előbb Anconában, majd Rómában vevőt találjon rá. A képnek 1553-ban - a mesterhez Loretóba visszakerülve - nyoma vész, s csak 1646-ban találkozunk vele ismét Angliában, a Hamilton márki által Velencéből vett festmények közt, ezt követően pedig Lipót Vilmos főherceg brüsszeli és bécsi képtárában. Mint az a régi leírásokból (1646,1659) kitűnik, a kompozíció ekkor még teljes volt a gazdag tájképi környezetben alvó Apollóval, a tovaszálló Hírnévvel (Fámával), s mindkét oldalon a szétszéledő múzsákkal. Ferdinand Storffer festett inventárjában (1720) és a bécsi Stallburg képeit 390 4.2.1. Salvator Rosa: Táj vízeséssel, lt. sz.: 529.