Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Garas Klára: A budai vár egykori gyűjteménye. Képek a Szépművészeti Múzeumban 381-410

egy-két bizonytalan mozzanatra utalhatunk abból az időből, amikor József nádor (1795-1847) volt a palota lakója és a gyűjtemény gazdája. Mint az egy újabban ismertetett dokumentumból kitűnik, ekkoriban egyegy műtárgy elajándékozására is sor került. A luccai herceg gyűjteményének 1840-1841. évi londoni árverési katalógusa ifj. Pieter Brueghel Keresztelő Szent János prédikációja képe kapcsán megjegyzi: „...belonged to the gallery of the Palatine Prince of Hungary, who made a gift of it to Prince Esterházy". Esterházy Miklós ajándékaként került azután (1822) a festmény Carlo Lodovico Borbone luccai herceghez.

5 József nádor halála után (1847) fia, István főherceg kinevezésekor, amikor a várpalota felújítására is sor került, kárpitokat, tapétákat, bútorokat - esetleg képeket is - adtak el a palotából, mint azt Splény Béla emlékirataiból tudjuk: „.. .nem ugyan árverés útján, de szabadkézből akárkinek, a publicum szabadon megnézhette".

6 Komoly veszélybe sodródtak a palotában maradt műtárgyak Buda ostromakor, 1849 májusában: az épület súlyos károkat szenvedett, az ágyúzás és tűzvész következtében a berendezésből sok minden megsemmisült. Amint azonban a hivatalos jelentésből kitűnik, a személyzetnek sikerült az értékes családi és más festményeket, tükröket, csillárokat, gobelineket megmenteni. A kárjelentés sommásan mintegy 500 képet említ: portrék, állat-, csata- és tájképek, csendéletek, vallásos és történeti tárgyú festmények, valamint sérült, kicsiny és kínai képek stb. szerepelnek a felsorolásban. A családi arcképeket, csatajeleneteket ekkor részben visszaszállították Bécsbe, sok minden azonban még Budán maradt. Legalábbis ez tűnik ki abból a panaszos folyamodványból, amelyet a palota hivatalos vezetősége, a Schlossinspektion 1855 októberében intézett a bécsi udvari hatóságokhoz. Kifejtik, hogy a várban „befindet sich eine nicht unbeträchtliche Zahl alter Bilder und Gemälde": a rossz fenntartás miatt erősen sérültek, értékük kicsiny, hasznosítani nem tudják őket, elhelyezésük, restaurálásuk sokba kerülne. Azt javasolják, hogy a családi arcképek kivételével bocsássák őket árverésre.

7 Az osztrák hivatalos szervek jóváhagyásával azután 1856 júliusában Budán valóban sor került az licitációra, amelynek eredményeképpen a 210 forint 39 krajcárra becsült anyag összesen 784 forint 38 krajcár áron kelt el. Az árverés jegyzőkönyvét nem ismerjük, ezért nem tudjuk, mi került krajcárokért a licitálók kezére. A kutatásokból és a fennmaradt alkotások alapján egyértelműen kitűnik, hogy az így elkótyavetyélt képek közt bőven akadtak mesterművek, az egykori császári gyűjtemény félreismert jeles darabjai.

8 Felismerésüket, azonosításukat a festmények hátoldalán - vagy keretén - a beégetett K. K. gyűjtőjel és sorszám teszi lehetővé. így azonosítható a Szépművészeti Múzeumban a Koszorús fejű ifjú képmása Palma Vecchiótól vagy az új szerzemény, a Jáhel és Sisera, Artemisia Gentileschi remekműve, a Tizanónak tulajdonított Vénusz tükörrel kép a kölni Wallraf-Richartz Múzeumban stb. Mindezek, valamint az alábbiakban közelebbről bemutatott művek egyaránt tanúsítják, hogy a budavári gyűjtemény mindvégig, teljes felbomlásáig jelentős alkotásokat foglalt magában, s akár egyetlen festmény értéke is messze felülmúlta azt az összeget, amely a szerencsétlen kényszerárverés hozadéka volt. Az eset azonban nem egyedülálló, hasonló körülmények közt és hasonló eredménnyel zajlott le 1782-ben a prágai vár képeinek - ugyancsak a császári gyűjtemény maradványainak - árverése.

9 Sajátos módon ezek az események az érintett országok egyikében sem keltettek nagyobb érdeklődést vagy bármilyen figyelmet, s a műízlés, a helybeli művészet alakulására hatás nélkül maradtak. Különös szerencse folytán azonban a budai vár egykori képgyűjteményének egy része elkerülte a vázolt viszontagságokat, mint láttuk, a kamaraelnök budai rezidenciáját díszítő festmények más pályára jutottak, s még 1848 őszén a Nemzeti Múzeumba kerülve hiánytalanul megmaradtak. A történet részletei azonban ebben a vonatkozásban is hézagosak. A Magyar Királyi Kamara elnökének palotája a budai várban, a Szentháromság téren állt, ahhoz az épületegyütteshez tartozott, melyet egykor a jezsuiták rendháza, kollégiuma és akadémiája alkotott. A rend feloszlatása (1773) után az épületeket az egyetem, majd 1784-től a Pozsonyból Budára helyezett királyi kamara vette igénybe, amelyeket ekkor Franz Anton Hillebrandt kamarai építész tervei alapján fia, Joseph irányításával átépítettek, felújítottak. 1848 áprilisától, a királyi kamara megszűntével az épületkomplexum a Kossuth Lajos vezette pénzügyminisztériumhoz tartozott. 1901-ben ennek helyén épült fel az új pénzügyminisztérium, amely az 1945-ös háborús események során dőlt romba.'

0 Nem 382