Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Rózsa György: A budai várpalota lotharingiai falikárpitjainak sorsa 361-369

zonyítékát Károly herceg és Bouillon Gottfried életének hasonlósága szolgáltatta. Károly is elhagyta földi országát - igaz, nem önként, hanem külső kényszernek engedve - és sikeresen harcolt a pogány törökök ellen. Utaljunk itt arra, hogy a XI. Ince pápa vezetésével létrejött Szent Liga, a német-római császár, a pápaság, Velence és Lengyelország, majd később Oroszország szövetsége is a középkori keresztes háborúk példájára hivatkozott. A lotharingiai alattvalók számára mindez azt jelentette, hogy Károly az ország francia megszállás alatti száműzetésének éveit a hit érdekében folytatott harccal töltötte, s fia visszatértével egy békésebb, boldogabb korszak következik. Ezt sugallták a palotában kevesek számára hozzáférhető falikárpitok is, de még inkább a nagyobb tömegek szemére és fülére ható ünnepi rendezvények. A program tehát végső soron a dinasztia alkalmasságát és súlyát hirdető politikai manipuláció eszköze volt egyik kiemelkedő tagjának dicsőítése által. S hogy a kortársak értették és méltányolták az üzenetet, azt a sorozatokban szereplő kompozíciók számtalan régi másolata bizonyítja. Az abszolút udvar, amelynek modelljét éppen XIV. Lajos alakította ki, általában fontos politikai eszköz volt a hatalom kifejezésére, igazolására, valamint az alattvalók szellemi és anyagi manipulálására. Az etikett és az ünnepi környezet elválasztotta az uralkodót az alattvalóktól, de az udvarban való szereplés a nemesség szempontjából a tömegből való kiemelkedésre adott lehetőséget. Származástól és vagyontól függetlenül mindenki annál magasabb társadalmi helyet tölthetett be, minél közelebb került az udvari hierarchiában az uralkodóhoz. Az udvari életnek ebben az együttesében a képzőművészet rendkívül fontos szerepet játszott, hatásos eszközöket nyújtott a politikai propaganda számára alkalmi vagy időtálló anyagból készült műveivel. GYÖRGY RÓZSA DAS SCHICKSAL DER LOTHRINGISCHEN WANDTEPPICHE DER BURG VON BUDA Resume Herzog Karl V. von Lothringen, einer der bedeutendsten Feldherren des 17. Jahrhunderts, spielte eine wichtige Rolle in den Befreiungsfeldzügen Ungarns von den Türken. Sein Sohn und Nachfolger Leopold ließ seine größten Kriegstaten durch die Webemanufaktur von Nancy in zwei Wandteppichserien verewigen, die mit Franz Stephan von Lothringen, dem Gemahl von Maria Theresia in den Besitz des österreichischen Kaiserhauses in Wien gelangten. Vier Stücke der Wandteppiche wurden am Anfang des 20. Jahrhunderts als Dekoration in die Burg von Buda geliehen. Sie waren die folgenden: Plünderung von Buda nach der Befreiung im Jahr 1686 und fiktiver Triumphzug vor Buda aus der kleinen und Schlacht mit dem Entsatzheer vor Buda und Fiktive Kapitulation der Verteidiger von Buda aus der größeren Serie. Im zweiten Weltkrieg sind alle vier Wandteppiche aus der Burg von Buda verschwunden Die Plünderung ist im Jahr 1954 von dem Musée Lorrain in Nancy gekauft worden, die Szene mit dem Triumphzug ist seit 1992 als Leihgabe der Ungarischen Nationalbank im Ungarischen Nationalmuseum ausgestellt. Im Jahre 1994 erschien eine farbige Reproduktion einer zwei anderen verlorengegangenen Wandteppichen in einem Buch in Moskau, über die Geschichte der Russischen Uniform, ohne die Angaben des Themas, der Technik und des Aufbewahrungsortes des Originals. So können wir noch hoffen, daß die anderen zwei Wandteppiche auch existieren und einmal zum Vorschein kommen werden. 368