Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MINT ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTES; A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A LEGÚJABB KUTATÁSOK ALAPJÁN - Alföldy Gábor: A budai királyi várkert az újkorban : (építéstörténeti vázlat) 267-292

1793 márciusából maradt fenn a teljes Várkert első részletes ábrázolása, mely a barokk stílusú kert építésének befejező szakaszából való, s annak lényegében a végleges állapotát rögzítette.

27 E helyszínrajzon jól látható - az eddig megismert részleteken túl - a palota középrizalitja előtti kertrész, valamint az alatta, a keleti falszorosban létesített kert és a rondella területén kialakított gyümölcsös alaprajza is. A palota középtengelyére illeszkedő kertrész feltehetően már arra az időre elkészült, amikor 1781-ben a „nemes ifjak felüdülőhelye"-ként említik. Középpontjában, a palota kerti kijárata előtt szökőkút kapott helyet, melytől sugárirányban ágaztak szét az utak, körcikkekre osztva az íves vonalú kis területet. A rondellában is szabályos cikkeket alkotnak az utak, melyek közül kettőt keresztirányban redélynevelésű, azaz rácsra kötözött ágú gyümölcsfák szegélyeztek. A rondella fölötti teraszon látható az egy évvel korábban megépített kertészház és közvetlenül mellette (a nyári lovaglóiskola szélén) a húsz ló befogadására alkalmas, L alakú istálló. A keskeny falszoros közepén találjuk a már Mikoviny térképén is ábrázolt kerek szökőkút-medencét. A szökőkút mellett hosszan elnyúló gyepes partért nyírott örökzöldek kísérik, két végén virágos parter kapott helyet. A falszoros északi, keskenyebb végébe zárt sövényfalakkal határolt intimebb kertrész (boszké) került. A hegy platójától nyugatra, a palotánál alacsonyabb szinten fekvő falszorosban, az „Újvilág" területen különböző melléképületek kaptak helyet. Az ez alatt végigfutó keskeny, úgynevezett Nyúlkertet zöldségesnek használták.

28 E helyszínrajzon még nem szerepel az az üvegház, amelynek építését 1792-ben határozták el. Helyén ekkor még építési anyagok tárolására szolgáló raktár állt, tehát az új épület csak ezt követően készült el. Egy másik - közvetlenül a rondella fölött megépített - üvegházat (hidegházat) viszont már jelöl a rajz. A valódi uralkodói kert szerepét csak rövid időszakokban betöltő barokk Várkert csupán a középkori falak közötti kis területeket foglalta el a palota közvetlen környékén, s a dísz- és haszonkertek hasonló súllyal jelentek meg benne. Méretét és díszítőelemeinek összetettségét tekintve a XVIII. század második felének akár a többi udvari, akár a nagyobb hazai főúri kertépítkezéseivel összehasonlítva, nem sorolható a jelentősek közé, stiláris szempontból pedig kissé konzervatívnak mondható. Bővítése, nagyformátumú barokk kertkompozíció kialakítása (a falak bontásával és a meredek hegyoldal teraszosításával) óriási költségekkel járt volna. A felső teraszkert tervezője a rendelkezésre álló adatok alapján szinte biztosan Hillebrandt lehetett, de Steckhoven, esetleg Tille szerzőségét sem zárhatjuk ki teljesen. Azonban bármelyikük alkotása volt is a kert, európai szinten is jegyzett mester keze nyomát viselte. A barokk Várkert lényegében megőrizte formáját egészen a palota 1849-es ostromáig, és szerves részévé vált az új, nagyobb, jelentősebb kertegyüttesnek. A tájkert kiépítése és fénykora (1793-1849) 1792-ben Franz Holzinger budai polgár kezdeményezésére, Talherr József kamarai építész tervei szerint megépült a Tabánból a Várhegyre, a palota udvarára felvezető gyalogút, amelyhez a déli várfalon kaput kellett nyitni.

29 Ez a mai Buzogánytorony melletti Ferdinánd-kapu elődje volt. Az út a kapun át az „Újvilág" területére, onnan pedig egy kanyarodó és erősen emelkedő alagúton át a hegytetőn álló palota udvarára érkezett. A kapu és az út építése kapcsán padok, fából készült gloriett és más épületek elhelyezését is tervezték, de ezek megvalósulásáról nem kerültek elő adatok.

30 Az út építésével megkezdődött a Várhegy déli lejtőjének rendezése és használata. 1793 körül, mikorra a palotát körülvevő barokk kertegyüttes építése befejeződött, a déli várlejtőn Sándor Lipót igényei szerint már új szellemű s jóval nagyobb kiterjedésű szentimentális tájkertet létesítettek. Az új, kanyargó utakkal behálózott, facsoportokkal és virágágyakkal díszített kert tervezőjének hagyományosan a jól ismert, zweibrückeni születésű Bernhard Pétrit (1767-1853), korának kiemelkedő tehetségű kertépítőjét tartják, akit állítólag a nádor hívott Magyarországra.

31 A vedrődi, hédervári, rárói kastélyparkokat, valamint a pesti Orczy kertet alkotó Petri munkásságát a budai Várkertben - megbízható adatok híján - egyelőre sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. Szerzőségét megkérdőjelezi, hogy amíg az említett kertekről Petri leírást is közölt a lipcsei Almanach und Taschenbuch fir Gartenfreunde köteteiben, addig a nemzetközi szinten nagyobb érdeklődésre számot tartó budai Várkertről nem jelent meg ott hasonló. 270