Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MINT ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTES; A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A LEGÚJABB KUTATÁSOK ALAPJÁN - Kelényi György: A budai királyi palota építésének története a XVIII. században 217-240

külső futófolyosókat, az új fütésmód elengedhetetlen elemeit - vagyis ekkor már döntés született a kályhák felállításáról. A homlokzaton megváltoztak a nyíláskeretek és a faltagoló elemek - a tömegalakítás, sőt a homlokzat tengelyeinek száma viszont Jadot eredeti elképzeléseihez igazodhatott. Jadot távozásakor a dunai főhomlokzat és az északi tömb főfalai már állhattak. A részletképzés - a nyíláskeretek, a tagoló- és díszítőelemek alakítása - így Pacassi felfogása szerint változott meg. Czagány István felfigyelt arra, hogy a dunai homlokzatra eredetileg tervezett franciaablakokat felfalazták, azaz rövidebb nyílásokra változtatták.

44 Mivel 1753ban az építész rendelkezésére álló összegek drasztikusan csökkentek, nyilván igyekezett jelentős mértékben leegyszerűsíteni elődje tervét, s csökkentette a tagoló- és díszítőelemek gazdagságát. Talán, a kályhákhoz hasonlóan, a kisebb ablakokkal nemcsak egy új homlokzatalakítást kívánt megvalósítani, hanem a termek jobb fűthetőségét is. /1764-ben, amikor Mária Tefézia Budán járva megtekintette a palotát, Grassalkovichnak sikerült rávennie a királynőt, hogy támogassa a munkálatok folytatását. így hétévnyi kényszerű szünet után 1765-ben újra megindult az építkezés. Mária Terézia évi 20 ezer forint felhasználását engedélyezte, jelentést kért a hátralévő munkákról, a felhasználandó pénzekről, és mielőbb látni kívánta az újabb építkezésre vonatkozó tervrajzokat.

45 A fent említett, 1765. március 16-i keltezéssel ellátott alaprajzok a munkák újraindítása előtt készültek, s a már álló és a még befejezetlen falazatokat jelölik. A következő időszakból több alaprajzot és néhány homlokzatrajzot ismerünk, amelyek csak részben mutatnak új elképzeléseket, valójában a korábbi, s bizonyára még Zellerre vagy Jadot még korábbi tervezetére nyúlnak vissza. Sajnos az akták, amelyek mellékletéül szolgáltak, ma már nincsenek meg vagy nem azonosíthatók, így csak egyes részletek változását és a termek 2.1.4. Zeller Sebestyén: A palota díszlépcsőjének metszete és alaprajza, 1755-58. 226