Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MINT ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTES; A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A LEGÚJABB KUTATÁSOK ALAPJÁN - Kelényi György: A budai királyi palota építésének története a XVIII. században 217-240
mításba. Az elszámolások szerint 1749. április 1-től a meginduló építkezések élén állt, évi 500 forint honoráriummal. 18 Tervezői szerepére még az az adat is utal, amely szerint az alapkőletétel alkalmából 50 körmöci arany jutalomban részesült - ez csak a kivételes érdemeknek szólhatott." Hagyatékában fennmaradt továbbá egy alaprajz is, amelyre a „kivitelezve" megjegyzést írta (Chateau de Bude execute). Ha ezt összevetjük az épület 1770-ben készült felmérésével, alapvető egyezéseket tapasztalunk, s nem lehet kétséges, hogy a lapon valóban azt a formát látjuk, amely később nagyrészt megvalósult. 20 Jadot kiindulópontja a III. Károly korában emelt négyszögletes, belsőudvaros palota volt, amelyet egy kiugró, téglány alakú főépület közbeiktatásával a másik oldalon szimmetrikusan egy ugyanolyan tömbbel egészített ki. Az alaprajz tehát U alakú lett, csak az oldalszárnyak nem egyenes traktusok, hanem maguk is négyszögletes, belsőudvaros épületrészek. Az északi udvart a palotakápolna foglalta el. Az alaprajz a középső, a legfontosabb belső tereket magába foglaló épületrész kialakítására két változatot tartalmaz; Jadot az egyikre felhajtható lapot ragasztott, s arra került a második elképzelés. Az alsón kiugró épülettömböt rajzolt, amely a Duna felé eső oldalon teljes terjedelmében, azaz 19 tengelyes hosszúságban lép a két szélső tömbnél előbbre. Középrészén feltűnik a később is alkalmazott motívum: a négyoszlopos erkély. A ceruzával berajzolt beosztás szerint ez a középső épülettest hárommenetesnek készült - megvilágításában tehát problémák adódtak volna. Ezek feloldására született meg az újabb, az elsőre ragasztott papíron látható forma, melyen középen egy kis világítóudvar szolgál a fontos termek, a centrum megvilágítására (ezt a megoldást később is alkalmazták!). A tömb maga kétoldalt 3-3 tengellyel megrövidült, kiugró része tehát nem foglalta el a két szélső épületrész közötti egész területet, belsejében pedig az első elképzelés szerinti 14 terem helyett csak 9 alakult ki. Az alaprajzon a francia építészetben ekkor már kevéssé divatos enfilade-o\ látjuk, az első ablaktengelynél, keresztben az épület szélességében. A termek rendeltetése is kiolvasható a beírásokból; látható, hogy az erkély mögötti hálóterem alkotja az egyik oldalon a legfontosabb, legnagyobb belső teret. A második teremsor két szélén, a dunai és az udvari traktus között egy audiencia-, illetve egy tükörterem helyezkedik el a palota hivatalos helyiségeinek sorában. Az udvari oldalon a héttengelyes trónterem az épület reprezentatív centruma. Mellette kétoldalt a két-két antichambre a királynő, illetve férje lakosztályának - az udvari ceremónia szerint elmaradhatatlan - tere. Jadot e lapon tehát elsősorban a királyi lakó- és fogadótermek kialakítását kívánta megoldani, miközben a két oldalsó tömbnek csak körvonalait rajzolta meg, a belső pontosabb kiosztása nélkül. Jellemző az udvari ceremónia kötöttségére, a lakosztályokat alkotó helyiségek állandó sorrendjére, hogy a beosztás változatlan maradt később is, és például az 1815-ös alaprajz, valamint a leltárok, leírások alapján megállapított teremfunkciók teljesen megegyeznek a Jadotterven láthatókkal. 21 Az alaprajzon az északi oldalon, az udvarban Jadot kápolnát alakított ki, nyilván a korabeli gyakorlatot követve, úgy, hogy az oratórium a királyi lakosztály emeletéhez csatlakozzék. A két tömbben Jadot a lépcsőzet helyét is kijelölte. E két lépcsőzet a mellékszárnyak teljes udvari homlokzati részét kitölti. Mindössze 8-8 fokból állnak, s ez nemrég egy érdekes elképzeléshez adott indokot. Gál Tibor 1992-ben írt tanulmányában - visszatérve ahhoz a feltevéshez, amelyet először Justus Schmidt doktori értekezésében fogalmazott meg - úgy véli, hogy a néhány fokos lépcsőfeljáró, amely a hatalmas palotákban általános, nagyméretű, reprezentatív lépcsőházaktól eltérő formát mutat, azzal magyarázható, hogy Jadot eredetileg földszintes épületet tervezett. 22 A kápolna udvari elhelyezése is ezt bizonyítaná, mert megvilágítását csak a környező tömegek fölé emelve lehetett megoldani. Schmidt véleménye szerint az eredeti terv tehát élesen eltért a megépült palotáétól, s ennek homlokzati elképzelését a hagyatéki listában az alaprajz után szereplő oszlopos-timpanonos középrészű rajzban látja. Rekonstrukciója szerint a középső épülettest emeletes, a két szegélyező tömb pedig földszintes volt, s az északi udvarból kiemelkedett a kápolna tömege. A lépcsőzet kétségtelenül nem elég magas és reprezentatív a nagyméretű palotához képest, de az oldalsó tömbök annyira kidolgozatlanok, hogy a lépcső is kaphatott még más végleges formát. Jadot tervei között szerepelt a budai palotához készített lépcsőház terve is, miként azt a hivatali utódjának, Nicolaus Pacassinak (1716-1790) átadott lapok listája tanúsítja. 23 Ez a rajz nem vonatkozhatott arra a szerény lépcsőzetre, amelyet az alaprajzon látunk, azaz - úgy véljük - Jadot készített egy újabb, reprezentatív lépcsőház-változatot, 220
