Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Kubinyi András: Buda, Magyarország középkori fővárosa 11-22

természetesen az újkori helyzet. Peter Moraw azonban, amikor Prága IV Károly-kori központi szerepéről írt - bár részben önellentmondással - a jelek szerint mégis erre gondolt a középkor vonatkozásában. Egyrészt ugyan utal arra, hogy IV. Károly idejében a „város mint főváros" nem jelenik meg irodalmi témaként, másrészt egy Prágában - az utazó császártól függetlenül - működő pénzügyi hatóság „világos kifejezése volt még Csehországon túl is annak, hogy Prága főváros értelmű központi hely funkciót tölt be".

72 Ezek szerint az tesz fővárossá egy várost, ha ott működnek azok a hivatalok, amelyek akkor is intézkednek az uralkodó nevében, ha ő nem tartózkodik ott, vagy ott üléseznek azok a bíróságok, amelyek ugyancsak ítélkezhetnek a király távollétében. Valóban, az 1456-os tárnokszéki statútum Budát azért nevezte fővárosnak, mert az ország ítélkezési központja volt. Mint láttuk - legalábbis Mátyás korától -, Buda „sedes, solium, thronus" stb. elnevezéseit is értelmezhetjük úgy, hogy ott volt a király széke, amelyből kormányzott vagy amelyen ülve ítélkezett. Mátyást azáltal ismerték el királynak, hogy miután letette az esküt és végrehajtotta az „entrée"-t, leült a palotában az államügyeket intézni. A baj ebben csak az, hogy a XIV. század nagy részében a királyi bíróságok és az udvari kápolna a király távollétében is Visegrádon, a király állandó lakóhelyén működtek, azaz a rezidencia is lehetett az uralkodó jelenlététől függetlenül eljáró intézmények székhelye.

73 A megoldás a XIII-XIV század fordulóján keresendő. Buda ekkor vált székhellyé,

74 egyben fővárossá is. A fővárosi polgárság legkésőbb ekkor, az interregnum zűrzavaros éveiben harcolta ki magának azokat a jogokat, amelyeket 1541-ig élvezett, s amelyeket a Visegrádon lakó I. Károly és Nagy Lajos sem vont kétségbe. Igaz, Visegrád is része a „medium regni"-nek, a rezidencia-tájegységnek. Attól kezdve azonban, hogy Zsigmond visszahelyezte a rezidenciát - immár a török időkig - Budára, ez a fő- és székváros, ez pedig hozzájárult a város gazdasági erejének növeléséhez. JEGYZETEK 1. A korábbi szakirodalom jelentős részét idézi és a problémát jól bemutatja: ENGEL-LAMBRECHT, 1995,11-31. 2. A „medium regni" fogalmat Kumorovitz L. Bernát ismerte fel: KUMOROVITZ, 1971,7-57. -A kérdés összefoglalása: Medium regni, 1996; KUBINYI, 1996,5-8.; GYÖRFFY, 1997,223. 3. NEUMANN, 1990,41-42.; EBERHARD, 1995,281. 4. A kérdésnek nagy irodalma van. Vö\: GÁRDONYI, 1944,219-231. - Az addigi kutatást a 90-es évek elejéig összefoglalták a BIEGEL, 1991 katalóguskötetben megjelent tanulmányok. Lásd még a 2. jegyzetet. 5. GYÖRFFY, 1998,606.: „...ubi est sedes regni, que est maxima civitatum [...] in tota Vngaria". 6. GYÖRFFY, 1998,606.: „.. .susscepto regni nostri gubemaculo in Budensem civitatem nostram principalem [...] venissemus". Vö.: LADÁNYI, 1980,464-465. 7. LADÁNYI, 1980,467. 8. BOGUCKA-SAMSONOWICZ, 1986,106., 120. 9. BESSENYEI, 1981,16. 10. ENGEL-LAMBRECHT, 1995,12-17. 11. ENGEL-LAMBRECHT, 1995,13. 12. IVÁNYI, 1910,1760. sz.: „...civitas Budensis a regia Maiestate et aliis eiusdem regni assessoribus scribitur solium regale". 13. KOVACHICH, 1799,531.: „...quae est sedes et solium Regiae dignitatis, Caputque Regni nostri". 14. KOVACHICH, 1799,539.: „...quasi sedes et solium dignitatis Regiae existit". 15. BERRÁR-KÁROLY, 1984,638. 16. BERRÁR-KÁROLY, 1984,692. 17. Az adatokat lásd: GÁRDONYI, 1944,221. Megjegyezzük, hogy Székesfehérvár előfordul uo. „civitas regalis sedis"-ként és „regni metropolis"-ként is. 18. Lexicon, 1991,72-73. 19. KOLLER, 1972,7-20. - Az idézet: KOLLER, 1972,16. 20. Idézi: GÁRDONYI, 1944,222. „Veten Bude loco videlicet cathedrali ipsius regis" (uo. 17. jegyzet). 21. MOL, Filmtár, Tinkovai Macskássy család levéltára, 894. sz. Az arengát teljesen, a hozzátartozó oklevelet hiányosan kiadta: PESTY, 1878,124.: „...altissimus Deus [...] hanc ipsam civitatem Budensem (ad quam propter honorificum et notabilem situm ac fundationem reges Hungáriáé pro tempore existentes prelatique et nichilominus barones et prestantiores dicti regni Hungáriáé 20