Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT KATONAI ERŐDÍTMÉNY - Ságvári György: Gárdák, díszbandériumok Budavárban 185-204

akadémiai kívánságra tudományos vizsgálatra, 1896-ban a millennium, rá két évre pedig III. Béla és felesége Mátyás-templomi újratemetése alkalmával „közszemlére tétel céljából" vették elő. 1900-ban tették át véglegesnek szánt helyére, a palota átépítésének során kifejezetten a korona tárolására létrehozott „Páncélterembe". Az őrzésről és annak szinte minden részletére kiterjedő, „örök időkre" szánt szabályozásáról az 1928. évi XXV. törvényben

31 rendelkezett a magyar parlament. A „véglegesség" és az „örök idő" 1944-ig tartott: a koronát ekkor a nyilas kormány utasítására Nyugat-Magyarországra, majd onnan Ausztriába vitték. A korona egyenruhás őrzői mindenkor osztoztak annak sorsában. Magyar gránátos egyenruhában (medvebőr süvegben, fehér frakkban, magyarnadrágban) vigyázták a budai várban, kísérték az ünnepeken, díszsorfalat álltak tiszteletére és adott esetben menekítették is. Az 1790-ben felállított testület, 1850-es évekbeli kényszerű szüneteltetésén kívül, 1944-ig tevékenykedett. Ahogy a korona 1853-ban visszakerült a várba, újra működni kezdett a Koronaőrség; változatlanul gránátos medvebőr süvegben, de már az újdonsült fehér atillában - nem a korszak uralkodó gyalogsági kabátjában (waffenrock) - és a megszokott világoskék magyarnadrágban parádézva.

32 A Koronaőrséget a kiegyezés után, 1872-ben létrehozott Magyar Királyi Honvédség állományába helyezték át, ahol a testület a honvéd gyalogság egyik „kikülönített alosztálya" lett. Létszáma: 2 tiszt és 45 „köz"3.5.16. Kós Károly terve: A Palota út a királyi pár díszfogatával. 201