Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT KATONAI ERŐDÍTMÉNY - Ságvári György: Gárdák, díszbandériumok Budavárban 185-204

őrizve-megújítva szentesítették a még 1904-ben kialakított testőr viseleteket, történelmi üzeneteként egyfajta hatalmi folytonosságnak. Egyben ez volt az utolsó általános szabályozás a testőr viseletek tekintetében. A Koronaörség A magyar korona és a koronázási jelvények 1790-ben kerültek vissza Magyarországra. A „szent klenódiumok" állandó helyét a budavári királyi palotában jelölték ki. Hivatalosan ekkor állították fel a korona őrzését ellátó kis létszámú fegyveres csapatot is, amely egy századosi rangú tiszt vezénylete alatt az alhadnaggyal, alsebésszel, őrmesterrel, hadírnokkal, a 3 tizedessel és 3 hangásszal, illetve a 60 közlegénnyel összesen 71 főből állt. A csapatot nagyjából fele-fele arányban német és magyar katonákból válogatták össze a főparancsnokságot őrző gránátos századból, illetve a magyar gyalogezredek gránátos századainak rokkant katonáiból. A korona és a koronázási jelvények intézményes őrzése ekkor már több évszázados múltra tekintett viszsza. Az őrzés törvényi szabályozásával először Hunyadi Mátyás uralkodása alatt foglalkoztak az 1464. évi II. törvényben, amit utóbb más törvények (1492:111. te, 1498:XXV. te.) is megerősítettek, pontosítottak. Az 1500-ban megalkotott XXIII. törvény szólt arról, hogy koronaőri minőségben mindenkor két világi főúr vigyázzon az ereklyékre. Titulusukkal állami méltóságnak számítottak, rangban közvetlenül az ország zászlósurai után következtek. Személyüket a király terjesztette az országgyűlés elé, ahol elfogadás után, a két ház együttes ülésén a megválasztott koronaőrök esküt tettek. Nevüket, kinevezésüket törvénybe iktatták, amely egyben arra is kötelezte őket, hogy egyikőjüknek mindenkor a korona közelében kell laknia. Ez a gyakorlat - egy kisebb kitérővel - lényegében 1945-ig érvényben maradt. A „kitérő" 1919-ben volt, amikor a XXXI. néptörvénnyel hatályon kívül helyezve a korona őrzésének korábbi módját, a feladatot a miniszterelnökre és a belügyminiszterre ruházták át.

25 E két koronaőr állami méltóságot viselt, személyük nem tévesztendő össze a korona tényleges őrzésére, biztonságára rendelt fegyveres csapatok koronaőreivel, akik mindenekelőtt katonák voltak, közemberek, s szolgálatuk fejében állami fizetséget kaptak. Szervezett csapataikkal a XVII. század elejétől találkozunk; első megjelenésük a korona Bécsből Pozsonyba szállításával kapcsolatos. 1608-tól a magyar koronát a törvények értelmében Pozsonyban őrizték - kisebb megszakításokkal 1784-ig, amikor II. József elrendelte Bécsbe vitelét. Pozsonyban a közvetlen fegyveres őrzést a királyi vár „rendes őrkatonasága" mellett egy 60 fős külön „házi őrségre" bízták. Ezt a fegyveres csapatot tekinthetjük a korona őrzésére rendelt első fizetett önálló testületnek. Létszámukat 1622-ben 100-ra emelték, ellátásukról azonban alig gondoskodtak, hiszen a magyar kancellária által folyósított évi csekély 8000 forintnyi összeg természetesen nem volt elegendő. Az őröknek, hogy megélhetésüket biztosíthassák, különböző iparos tevékenységgel is foglalkozniuk kellett. A korona őrzésének szabályait Mária Terézia királynő megbízásából Pálffy Miklós országbíró újította meg 1751-ben, majd 1768-ban. Pálffy újjászervezte a koronát őrző csapatot is: 1751-ben a pesti Invalidusok házából egy-egy 42 fős német és magyar legénységű századot küldtek Pozsonyba, amely ott Királyi Magyar Koronaőrségként, mint katonai testület, átvette a szolgálatot. 1762-ben létszámukat 80-80,1766-ben 120120 főre emelték, 1782-ben pedig 109-109-re csökkentették. Felsőbb hatalmi szervük a „Udvari Rokkant Bizottság" közbeiktatásával az udvari haditanács volt, közvetlen parancsnokuk pedig a pozsonyi palota várnagya. Amikor 1784-ben a koronát Bécsbe szállították, a pozsonyi koronaőrséget, mint feleslegessé vált testületet, feloszlatták. Az őrcsapat hat év múlva, a korona hazahozatala után újra lábra állt. II. József 1790. január 28-án, halálos ágyán visszavonta rendelkezéseit, s utasítást adott a korona Budára szállítására. A díszes menet február 18-án indult Bécsből, majd Köpcsényben, Győrött és Esztergomban megpihenve a negyedik napon, február 21-én délután négykor megérkezett Budára. A korona ládáját hat kirendelt nemes vitte a „palota nagy szálájába s helyheztették egy három grádics magasságú, veres bársonnyal bevont helyre". A ládát Zichy Károly 199