Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT KATONAI ERŐDÍTMÉNY - Ságvári György: Gárdák, díszbandériumok Budavárban 185-204

Nagykövetek bemutatkozási és búcsúkihallgatásánál 15 testőr kettős sorfala állt a Zenta-kép szobájában bárd nélkül, illetve hárman bárddal a Fehér terembe vezető átjárónál, három másik pedig átellenben, a Koronázási kép szobája előtt. A rangosabbak közül a főőrmester és két alőrmester-helyettes voltjelen. Sorfalszolgálatot kellett teljesíteni a bíbornoki birétum ünnepélyes átnyújtása, az udvari gyászszertartások és temetések alkalmából. A darabontok számára a legnagyobb eseményt IV. Károly 1916-os koronázása jelentette. A koronázási ceremónia és az aranysarkantyús vitézek avatásának helyszíne a Mátyás-templom. A koronázási dombot a Dísz téren emelték, a koronázási lakoma pedig a szokások szerint a palotában zajlott. A darabontok a királyi díszmenettel, a királyt kísérve gyalog vonultak át a Mátyás-templomba a menetet vezető harsonások, egy díszbe öltözött honvéd huszár század és a heroldnak öltözött Szegedy Maszák Mihály udvari tanácsos után, a megtervezett koreográfia szerint negyedik egységként. Mögöttük a magyar királyi testőrök vonultak lóháton. A darabontok egyenruhája A darabontok palotában viselt egyenruhájának három változata volt.

12 Közülük a legdíszesebb és legrangosabb az udvari testőr szolgálati ruha (egyúttal a reprezentáció kelléke) volt. A palotában mindennapos szolgálatra a testőr szolgálati ruha volt a kötelező viselet. A testőr riadóöltözet a katonaság menetöltözetének felelt meg, s köznapi viseletnek számított mindazok számára, akik éppen nem voltak szolgálatban. Az udvari szolgálati ruha a korszak historizáló stílusát követő divat egyik legjellegzetesebb produktuma. Tervezését a korszak híres művészei vállalták el, tanulmányrajzokat készített például Benczúr Gyula, Vágó Pál és Nemes Mihály is, születése körül politikusok és közírók bábáskodtak. Az elkészült öltözet a XVII. század magyar nemesi viseletének visszaálmodása; kidolgozásában és díszítkezésében a századforduló díszmagyaros eufóriája jelenik meg.

13 Az elkészült díszöltözetnek két jellegzetes eleme a sisak és a zekének nevezett hasított ujjú fehér kabát. A zeke alatt a darabontok pipacspiros atillát viseltek, piros volt a nadrág is, a cipő pedig sárga. A sisak a XVI-XVII. századi törökös-perzsa jellegű huszársisakot mintázta. A fejfedőt megálmodó Nemes Mihály tervező-kísérletező kedve szinte hivatalos divatdarabbá „emeltette" ezt a hajdani huszársisak formát. A testőrség mellett a koronaőrség, illetve az 1913-ban létrehozott képviselőházi őrség, 1909-től a rendőrség, majd 1924-től rövid ideig a hadsereg tisztjei is hasonló sisakot hordtak díszegyenruhájukhoz. A testőrsisak nikkelezett, tarkó- és szemernyős, harang formájú teste bordázott, a bordák aranyozottak, a sisakforgó pedig stilizált madárszárny, amelyből fehér kócsagtoll magasodott elő (a dobosok kócsagtolla vörösre volt festve). A tiszti sisak teljes felülete aranyozott. A darabont díszöltözet zekéje fehér, bélése skarlátpiros, a díszek aranysujtásból és paszományból valók. Jellegzetessége az előrészt díszítő háromszor hármas aranypaszomány. A sujtásból fektetett díszek tulipán formát rajzoltak ki. Hasonlóan díszes az atilla is. Szabásában a korszak huszártiszti atilláinak szabását követte, díszítése azonban teljesen egyedi: mellére keresztbe 17 pár aranyzsinórt fektettek, az ujjvégeken pedig arany paszomány futott körbe. Az atilla két szárnyát sújtások borították. Tulajdonképpen ezek voltak az atilla látható részei, ugyanis a felvett zeke ennyit engedett megmutatni az alatta lévő ruhadarabból. Az atillát úgy is lehetett viselni, hogy az ujj hasítékán átbujtatták a kart, ilyenkor az üresen maradt ruhaujj ernyedt szárnyként csüngött alá. Hasonlóan díszes volt a nadrág is. Fajtája szerint klasszikus magyarnadrág, színe pipacspiros, combján paszományból fektetett vitézkötés. A tiszti ranggal együtt az atillán és a nadrágon is sujtásozás járt, amellyel az élek mentén és a paszományok körül díszítették a ruhadarabokat. A lábbeli, a „díszcipő" ugyancsak XVII. századi formát elevenített fel; „topán"-ként ír róla az öltözködési szabályzat. Színe sárga, 10 cm magas szárát visszahajtották! Az öltözethez egy „kékszürke", mai fogalmaink szerint inkább fekete körköpeny is tartozott (kiterítve szabályos kör alakú volt). Gallérján skarlátvörös hajtóka volt, belül, mintegy bélésszegélyként ugyanilyen színű, 30 cm széles posztó csík futott körbe. A derekat fehér bőröv fogta át, elöl aranyozott csat, rajta az uralkodó névjele. A gárda mindenkori öt tisztjének természete192