Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT KATONAI ERŐDÍTMÉNY - Ságvári György: Gárdák, díszbandériumok Budavárban 185-204

ragot, fekete csizmát hordott. Az istállómesternek mentéje is volt. A lóápolók a huszáros öltözethez fehérzsinóros kucsmát kaptak, s igazi magyaros hagyományként fekete nyakkendőt, fehér rojttal. A Trautsohn palotajellegzetes alakja volt a portás, díszes botján a magyar címerrel. Szürke kucsmáját zöld tollakkal körbevett kócsagtoll uralta. Térdét is elfedő világoszöld atilláját hét pár fehér mellzsinór díszítette, derekát fehér zsinóröv fogta át. Mindebből azonban télen mi sem volt látható, hiszen szürke, földig érő bundája, amelyet fehér zsinórok díszítettek, minden más ruhadarabját eltakarta.

7 A lovas testőrség ruházata az intézmény 1918-as feloszlatásával nem enyészett el nyomtalanul. A viselet hatása és több motívuma is megtalálható a két világháború közötti Magyar Királyi Testőrség lovas bandériumának 1930-ban bevezetett díszruházatán. A Magyar Királyi Darabont Testőrség „Őfelsége a császár és király katonai udvartartásához tartozó katonai osztagok" között rangban a negyedik volt a Magyar Királyi Darabont Testőrség, a Habsburg-ház legkésőbbi alapítású (1904) testőrsége. A magyar darabontok a budavári reprezentációhoz tartoztak. A csapat összlétszáma megalapításakor 63 fő volt, élén tábornoki ragot viselő testőrkapitány állt: Fejérváry Géza táborszernagy (1904-1914), majd Gaudernák József lovassági tábornok (1914-1918), helyettese az „alkapitány" - katonai rangja tábornok - vagy ezredes. További tiszti beosztások: testőr főhadnagy, testőr főőrmester, 6 fő alőrmester-helyettes (köztük kettő címzetes), illetve orvos és számvivő. A testőrök száma 38, a legényeké és szolgáké együttesen 13." A darabontok budavári feladatukat három változatban: udvari őrségi, biztonsági és díszszolgálat formában látták el. Udvari őrségben a szolgálat rendszerint déli 12 körül kezdődött, a lakosztályban felállított biztonságiaké pedig délután 2-kor. A díszőrök a palota meghatározott reprezentatív pontjain álltak lábhoz, illetve vállhoz tett alabárddal. Ha magas rangúak, így „a Legfelsőbb és fenséges személyek, külföldi fejedelmi személyiségek, bíbornokok, 0 felsége első főudvarmestere, az apostoli nuncius, a nagykövetek és azok nejei, a katonák közül a tábornagyok, a közös hadügyminiszter, a testőr kapitányok, a főhadsegédek, a vezérkar főnöke, a csapat főfelügyelők" vonultak el előttük, kötelezően tisztelegtek: lábhoz tett bárddal és fővetéssel, továbbá vállhoz tett bárddal és fővetéssel az udvari méltóságok, a magyarországi udvarnagy és a miniszterek előtt. Nemcsak a helyzetek, az egyes mozdulatok, a tartás, az „ember és kellékei közötti" speciális viszony is szigorúan szabályozott. „»Vállra« állásnál a testőr a testőrbárd rúdját kinyújtott kézcsuklóval és karral a jobbkéz mutató és középujjával képezett villában tartva a hordkamóval fogja meg, hogy utóbbi a behajtott mutatóujj középtagjára és a testőrbárd rúdja jobb vállhoz támasztva függélyes helyzetbe jusson. A gyűrűs és a kisujj a középujjhoz illetve a rúdhoz zárkóznak. »Lábhoz állásnál« a testőr a bárdot úgy állítja a jobb lábhegy mellé rézsútos helyzetbe, hogy a penge jobbra kifelé áll; a jobb kéz a bárdrudat akként tartja, hogy a hüvelykujj, mely hátul és a rúd hosszant állíttatik fel, tenyérnyire a váll fölé és attól kifelé jusson, míg a többi ujj a rudat elöl átfogja. A jobb kar e mellett könnyedén meg van hajlítva, anélkül, hogy a könyök elállna."

9 A szolgálat rendjét a Főudvarmesteri Hivatal szertartási osztálya szervezte. Közvetlen utasítást adhattak a testőrségnek a magyarországi udvaraagy, továbbá a főhadsegédek és szárnysegédek is. A díszszolgálat, a reprezentáció helyszíne a vár Dunára néző szárnyában az első emelet, a „Habsburg-terem", a „Zenta-kép szobája" és főként a „Szertartási lakosztály": a „Szertartási terem", a két „Fehérterem", a „Koronázási kép szobája", aztán a „Kihallgatási szoba", a „Sarokszalon", a „Rózsaszoba" és a „Kék szoba".

10 A legkülönb szolgálat természetesen a legfelsőbb lakosztály őrizőié, akik I. Ferenc József nem túl gyakori budai tartózkodása alkalmával „0 császári és apostoli királyi Felségének lakosztálya", illetve „Ő felsége, Istenben megboldogult királyné egykori lakosztálya" előtt álltak. Ha sorfalszolgálatot kellett teljesíteni, annak helyszínét alkalmanként állapították meg. Ilyenkor a testőrség teljes létszámban jelen volt. A sorfalban mindegyikőjüknek meghatározott helye volt. A könnyebb tájékozódás kedvéért tisztázni kellett a jobb és bal fogalmat: eszerint a palotában a jobb oldal, „mely 0 csász. és apostoli kir. Felségének lakosztályából 190