Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Kubinyi András: Buda, Magyarország középkori fővárosa 11-22

jellegű: a fejedelmi minőség a nagy állami ünnepségek alkalmával vizuálisan mutatkozik meg, például a koronázásokban, temetésekben, uralkodói bevonulások szertartásaiban. „A hatalom a középkor végén látványossággá változott, szüksége van egyetértésre. Ennek a megszerzésére egy olyan korszakban, ahol nem mindenki tudott olvasni, a vizuális média döntő, és ezt tudatosan alkalmazták" - írja a francia Colette Beaune történész.

25 A továbbiakban a királyi hatalom különleges alkalmakkor megmutatkozó budai megnyilvánulásait vesszük sorra, ami talán a „szék" kérdés megoldásához is hozzásegít. Mielőtt erre rátérnék, meg kell említeni egy rendkívüli esetet. Ismeretes, hogy 1458-ban, megválasztásakor, az új király, Mátyás Prágában volt Podjebrad György fogságában, a Szent Korona pedig III. Frigyes császár kezéből még nem került viszsza Magyarországra. Bár Podjebraddal sikerült megegyezni, így az új magyar uralkodó hazatérhetett, ám a Szent Koronával még nem lehetett megkoronázni. Magyarország irányítói érdekes módon nem az I. Ulászló koronázásakor alkalmazott módszert követték, akit Szent István fejereklyetartójáról leemelt koronával avattak királlyá, hanem teljesen új utat jártak. Ami a megdöbbentő, hogy ez sikeres volt, Mátyás királyi hatalmát nem vonták kétségbe, igaz - ahogy azt Werbőczy leírta -, az 1464-es koronázása előtt kiállított kiváltságleveleket csak akkor fogadták el a bíróságok, amennyiben azokat az uralkodó a koronázás után megerősítette.

26 A Csehországból hazaérkezett új király budai bevonulását Bonfini a következőképpen írja le. A Budához közelítő király elé vonultak a főpapok, mágnások, nemesek, a városbíró tisztségviselőivel, valamennyi papi testület a szentséget hordozván, egyházi énekeket énekelve, továbbá az egész nép, amely tapsolva, kiáltozásokkal üdvözölte az új királyt. Jöttek a zsidók is, Mózes tábláit hordozva, és az elsők közt köszöntötték az uralkodót, kérve kiváltságaik megerősítését. A városkapunál a polgárok fogadták Mátyást, aki a bíró kérésére megesküdött, hogy kiváltságaikat sohasem fogja megsérteni. Ezt az új király, Mátyás megígérte - mielőtt beengedték volna a várba - a főpapoknak és a főuraknak is. A városba érve a Nagyboldogasszony-templomba vezették. Amikor a városháza előtt elhaladt, az ott őrzött foglyokat szabadon bocsátották. A templomban hálát adott az Istennek és a Boldogasszonynak, akinek oltalma alatt áll Magyarország, valamint megígérte, hogy a „szent jogokat" megtartja. Innen a királyi palotába vezették, közben a város sikátoraiban, utcáin és piacán tapsolva ujjongott a nép. Amikor a palotában leült, az ország ügyei intézésére fordította gondját.

27 Részletesen ismertettem ezt a megdöbbentően színes leírást, amely egy előre megkomponált rend alapján több részben lezajlott eseményről tudósít minket. A kiváltságok megtartására tett királyi eskü, illetve a kiváltságok megerősítése érdekes módon a zsidókkal kezdődik, esetükben azonban még nincs esküről szó. Sorrendben Buda városa, majd a főpapok és főurak kiváltságaira, végül a „szent jogok" megerősítésére tett eskü következik - utóbbi a templomban. Ez így logikus is: a legalacsonyabb rangúaknak tett eskütől a legmagasabb méltóságok kiváltságainak megerősítéséig tartott a ceremónia. Zavart csak az okoz, hogy a főpapoknak és főuraknak tett eskü Bonfini szövege szerint a várba való belépés előtt történt, az viszont időrendben a templomi esemény után következett csak. A hármas eskün kívül fontos az egyházi hálaadás, ide értve a Mátyás által különlegesen tisztelt Boldogságos Szüzet, Magyarország patrónáját..

28 A ceremóniában szerepe van a népnek és a fővárosi papságnak. Egyházi körmenet fogadja az uralkodót, akit a nép „acclamatió"-ja, helyeslő közfelkiáltása kísér. Bonfini azt sem zárja ki, hogy az új király körüllovagolta a várost, hiszen az utcákon és piacon megtapsolták. Már bizonyos fokig uralkodói ténykedés a foglyok elbocsátása, az általános amnesztia. Az egész ünnepség pedig azzal zárul, hogy a király megesküszik a kiváltságokra, majd az összes társadalmi réteg: az egyházi rend, a főurak, a nemesek, a városi polgárság, a köznép, sőt a zsidók által is királynak elismert Mátyás a palotában leül, és államügyeket intéz: azaz átveszi az uralkodást. Ebben az 1458. február 14-én lezajlott budai színjátékban - mert ez az volt, mégpedig pozitív értelemben - két dolog keveredik: a koronázási rítus azon elemei, amelyekhez nincs szükség a koronára,

29 valamint az „entrée" (a középkori uralkodók Európa-szerte gyakorolt ünnepélyes bevonulási szertartása). Különösen ünnepélyesek voltak azok az „entrée"-k, amelyeket az uralkodók koronázásuk után fővárosukba visszaérkezve rendeztek meg.

30 Látni fogjuk, hogy az 1458-as esemény ebben a vonatkozásban nem volt Magyar15