Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Ujváry Gábor: A budai királyi palota a "neobarokk társadalomban" : a palota és a nagypolitika a két világháború között 105-124

tudtam, hogy a ránk várakozó káprázatos alakok tábornokok-e vagy lakájok, de gondoltam, megvárom, hogy kezet nyújtanak-e, mielőtt magam teszem meg az első lépést. Amikor felajánlották, hogy lesegítik rólam a kabátot, meg hagytam, hogy csinálják."

8 A palota következő lakóját, Horthy Miklóst kormányzóvá választása után kérte föl a kormány, hogy addigi szálláshelyéről, a Gellért Szállodából költözzön ide. Ő teljesítette e kívánságot, hiszen „a kormányzó kabinetirodája és katonai irodája, melyek a nagy ügyforgalmat lebonyolították, úgyszintén a testőrség, melyre már a várpalotában lévő nagy értékek őrizete végett is szükség volt, igen sok helyiséget igényelt". Ugyanakkor nem a volt királyi lakosztályokba, hanem a valamikori vendégszobákba, a palota nyugati, krisztinavárosi szárnyának első emeletére költözött.

9 A nyolcszáztizennégy szobából mindössze kilencet foglalva el. Ahogy a korszak egyik legünnepeltebb és leginkább elismert ,Jkurzusírója", Harsányi Zsolt - ez esetben nem túl messze járva az igazságtól - leírta: „Budapesti ember, vagy Budapestre felrándult magyar, ha a pesti oldal dunaparti korzóján sétál, önkéntelenül feltekint a tündérmeseszerüen megvilágított királyi palotára. Ablaksorok fényét látja csillogni odafent és gondolatai természetesen az ország fejét keresik a világos ablakok mögött. De a fantázia őt rossz helyen keresi. A palota dunai homlokzatának jobboldalán testőrtisztek laknak a világos ablakok mögött, a baloldali ablakok pedig mindig sötétek: ott voltak valaha Ferenc József és Erzsébet lakosztályai. Azokat a kormányzó lezáratta, mikor a palotába költözött. Nem szívesen ment lakni ebbe a palotába, az akkori miniszterelnöknek sok idejébe és érvébe tellett, míg meggyőzte a kormányzót, hogy az államfőnek az ország presztízse miatt is itt kell laknia. [...] Ennek a lakásnak ablakai csak a túlsó, budai oldal felől láthatók: ott vannak az első emelet balkézre eső sarkában."

10 Horthy Miklós napi- és munkarendje már a beköltözéskor kialakult. Korán fekvő és korán kelő ember volt. Minden reggel sportolt valamit, reggelijét hitvese társaságában költötte el. Megbeszélte vele az aznapi programot, majd átfutotta a reggeli lapokat. Tíz óra előtt néhány perccel átment a dolgozószobájába, csengetett a szolgálattevő szárnysegédnek, aki „hóna alatt ijesztő paksamétával", a napi postával érkezett. Ennek átnézése után egyik napon a kabinetiroda, a másikon pedig a katonai iroda főnökével - mindkettejük szállása és irodája a kormányzói lakosztály közelében volt - tárgyalt. Ezt követően fél tizenkettőtől fél kettőig fogadta a kihallgatásra várakozókat. A kihallgatások többnyire nem tartottak negyed óránál tovább. Fél kettőtől feleségével és családjával ebédelt, majd a feketére átvonult a nappaliba. Itt következett a részletes újságolvasás, aztán délután négyig pihent. Ha volt rá ideje, a Várkert gyalogútjain sétált, ha még jobban ráért, vadásza kíséretében Visegrád vagy Gödöllő felé autózott egy kisebb vadászatra. Délután négytől dolgozószobájában „főbenjáró országos dolgokat" beszélt meg a kormány tagjaival és más tisztségviselőkkel. Amennyiben este színházba vagy operába mentek, az előadás előtt vacsoráztak, ha nem, nyolckor tálaltak nekik. Ezután jöttek a „családi nyugalom csendes órái". A kormányzó ilyenkor pasziánszozott vagy olvasott, a főméltóságú asszony általában kézimunkázott. Többnyire pedig este tizenegy órakor már lefeküdtek. Vasárnap délután gyakran szerveztek bridzspartikat is. „A napirendet a kormányzó reggeltől-estig percnyi pontossággal" megtartotta, csak rendkívüli események boríthatták azt föl.

11 A kormányzó védelmét a testőrök biztosították a palotában. Minden olyan eseményen szerepeltek, ahol Horthy Miklós „államfői minőségében, teljes díszben és pompában" lépett fel. A palotán belül a gyalogos testőrök, a kormányzó szobája előtt az alabárdosok teljesítettek szolgálatot. A lovas testőrök a küldöncök szerepét töltötték be, s elkísérték Horthyt, ha lovon vonult ki. A koronaőrség feladata pedig - a szintén a krisztinavárosi szárnyban kialakított biztos szobában - a Szent Korona védelme volt.

12 Utóbbi testületet az 1919. évi XXXI. néptörvény eltörölte ugyan,

13 ám az 1928. évi XXV. törvény - egy már ténylegesen meglévő állapotot szentesítve - visszaállításáról, egyben pedig a szent ereklyének a várpalotában történő őrzéséről rendelkezett.

14 A húszas évek elején már a palotához mint az államfő otthonához kapcsolódó rendezvényeknek is megvolt a maguk menetrendje. Csaknem minden esztendőben megismétlődtek a valamilyen jótékonysági céllal szervezett kerti ünnepélyek, a garden partyk, a különböző szervezetek - cserkészek, egyetemi bajtársi egyesületek, jobboldali szervezetek - kormányzó előtti hódoló felvonulásai, a Miklós-napi - általában a Magyar Nemzeti Diákszövetség kezdeményezte - köszöntések, a Magyarországra akkreditált diplomáciai testületek 108