Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Varga Judit: Budapest élelmiszer-ellátása – vásárcsarnokok a századfordulón 87-101

2. SZABÁLYRENDELET A VÁSÁRCSARNOKOK SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE TÁRGYÁBAN Az 1897. február 15-én este ünnepélyes keretek között megnyitott öt csarnok (Vámház körúti, Rá­kóczi téri, Klauzál téri, Hunyadi téri, Hold utcai) üzemét és szervezetét - törvényi rendelkezés hí­ján - a fővárosi tanács szabályrendelet útján állapította meg. 23 A csarnokok megnyitását me­gelőzően a tanács VIII. ügyosztálya országszerte megküldte a megyei hivataloknak és a községi el­öljáróságoknak a szabályrendelet teljes szövegét. Szükség esetén a magyarul nem értő helyekre, az adott nemzetiség nyelvére lefordítva is eljuttatták a szöveget. A miklóstelki (Nagy-Küküllő várme­gye) jegyző kérésére például a tanács román nyelven értesítette a helységet az intézmény működé­séről és a rá vonatkozó szabályokról. 24 A rendelet tisztázta a vásárcsarnokrendszer fogalmát; köz­gazdasági, közigazgatási és közegészségügyi intézményről beszélt, melynek csak „alkatrészeit" je­lentették a központi és a kerületi csarnokok. A kortársak hamar felismerték a főváros közellátásán túlmutató, az országos élelmiszer-keres­kedelemben elosztó szerepet betöltő intézmény jelentőségét. Az 1897-es belügyminiszteri körren­delet a csarnokok feladatára vonatkozóan már így fogalmazott: „.. .a főváros lakosságának állandó­an jó és egészséges élelmi czikkekkel való ellátását lehetőleg biztosítani, másfelől pedig az ország különböző, közeli és távoli vidékein lakó termelőknek lehetővé tenni, hogy az általuk termelt élel­mi czikkeket könnyű szerrel kedvezően értékesíthessék." 25 Országos üggyé emelésének fényes bi­zonyítéka, hogy a Pecz Samu által tervezett, I. sz. (Vámház körúti) csarnokban tartott megnyitón az avatóbeszédet maga a miniszterelnök, báró Bánffy Dezső tartotta, majd pár hónappal később, 1897 májusában őfelsége Ferenc József is felkereste a Vámház körúti és Rákóczi téri csarnokokat. 26 Az ünnepélyes alkalomra nemzetiszínű szalagokkal és virágokkal feldíszített két csarnokot és azok ter­vezőit, Pecz Samut és Krátky Jánost a belügyminiszter, Perczel Dezső mutatta be a királynak. Az esemény kapcsán Ferenc József figyelemre méltó javaslatot tett a felszabadult utcai piachelyek sé­taterekké való átalakítására vonatkozóan. A csarnokokat a nyitás évében az uralkodón kívül több hazai és külföldi egyesület és társaság látogatta és csodálta meg. Köztük a bécsi mészárosok egyesülete, a Gömör megyei gazdasági egye­sület tagjai és a belgrádi kereskedelmi iskola tanulói. 27 Az I. sz. csarnok volt a központja az élelmiszer-nagykereskedelemnek, egyedüli beszerzési le­hetősége a többi csarnoknak, fő forrása az intézmény igazgatási körébe tartozó utcai piacoknak, sőt még egyes bolti üzleteknek is. A csarnokok szolgálati, üzemi és gazdasági felügyeletét a főváros ta­nácsa által felállított Vásárcsarnok Bizottság látta el. Tagjai a közélelmezési ügyosztály vezetője, aki egyben a bizottság elnöki tisztét is betöltötte, 12 törvényhatósági bizottsági tag, a főügyész, a középítészeti igazgató és a főszámvevő voltak. Üléseiken tanácskozási joggal részt vehetett a vá­sárcsarnok-igazgató is. Az állandó csarnokszemélyzetet egy, a központi csarnokban székelő főfel­ügyelő, 4 kerületi felügyelő, 2 irodavezető, 3 állatorvos, őket segítő altisztek, valamint írnokok, gé­pészek, őrök, irodaszolgák alkották. Nem rendszeresített napidíjas állásokban foglalkoztattak még gépházi munkásokat, felvonókezelőket, húsbélyegzőket, őröket, napszámosokat. Az igazgatóság gondoskodott a vásárcsarnokokra vonatkozó rendeletek betartásáról, az állandó vásárrendőri el­lenőrzésről és a hatósági közvetítők munkájának felügyeletéről. Engedélyezte a külső közterületen való árusítást, kiadta a házalók és a puttonyosok jogosítványait, szerkesztette és közzétette a vásá­ri jelentéseket, az intézmény bevételeiért és kiadásiért felelt. A főfelügyelő hatáskörébe tartozott a vasúton és vízen történő árubehozatal, a kirakodás és az azt követő egészségügyi vizsgálat el­lenőrzése, a fogyasztási adó beszedése, a házi rendszabályok betartatása. Ő állította össze a forga­lomra és az árakra vonatkozó adatokat. Felügyelt a bérleti szerződésekre, az épület tisztán- és kar­bantartására. Betegség vagy szabadság esetén az igazgatót helyettesítette. A közellátásban a legnagyobb változást a hatósági közvetítés intézményének megszervezése je­lentette. A hatósági közvetítők feladata a vidéki termelő által a központi csarnokba küldött áru mi­90

Next

/
Thumbnails
Contents