Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Sipos András: Bárczy István és Karl Lueger : két polgármester a századforduló Monarchiájában 53-66

Máig sokat vitatott kérdés Lueger antiszemitizmusának jellege és hatása.

32 Legtöbb elemzője egyetért abban, hogy személy szerint nem volt antiszemita meggyőződésű, a zsidógyűlöletet mint politikai eszközt fedezte fel és gyakorolta. Kielmansegg gróf tartományi helytartót bizalmas beszélgetés során arról biztosította, hogy az ő antiszemitizmusa „a Fichtegasséig terjed", ahol a mérvadó nagypolgári-liberális napilap, a Neue Freie Presse szerkesztősége székelt.

33 Az antiszemitizmus szélsőséges fajgyűlölő válfaját azonban nem csupán integrálta a kereszényszociális pártmozgalomba és felhasználta, de hivatali és személyes tekintélyével művelt és „gutgesinnt" bécsi polgárok számára is elfogadhatóvá, követhetővé tette. Nem csekély mértékben járulva hozzá ahhoz, hogy a tradicionális színezetű kulturális, vallási, gazdasági antiszemitizmus széles körben fordult olyan zsidógyűlöletbe, amely minden károsnak ítélt társadalmi jelenség mögött felfedezte a zsidót mint „kórokozót", „kútmérgezőt". A város személyzeti politikájában leplezetlenül érvényesült a zsidókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés.

34 A zsidókérdés mint gazdagon variálható tematika jól összekapcsolható volt a magyarellenesseggel, és ezen keresztül a Bécs-Budapest konkurenciaharcot kísérő érzelmekkel is. Nem elsősorban az általános ideológiai távolság, hanem Lueger heves, a „judeomagyarok" elleni propagandában kicsúcsosodó magyar- és Budapest-ellenessége volt az, ami az ő életében kizárt mindenféle komolyabb kapcsolatfelvételt a két városvezetés között. Vázsonyi egy későbbi visszatekintésében - a községesítésre utalva - „liberális luegerizmusként" jellemezte a Bárczyék által követett irányvonalat.

35 Számukra valójában inkább a német nagyvárosok jelentették a mintát, amelyeket akkoriban nemzetközileg is a szakszerűen irányított, hatékonyan és szűk társadalmi bázisuk ellenére közérdek-orientáltán működő városi önkormányzat megtestesítőinek tekintettek. A városigazgatás tartalmi átalakulásának motorja itt általában az 1860-1870-es évektől kiterebélyesedő hivatásos városigazgatási bürokrácia és a vele szakmai-társadalmi szervezetek közvetítésével szorosan együttműködő, a társadalmi kérdések iránt hivatásánál fogva is érdeklődő új típusú szakértelmiség volt.

36 A „községi szocializmus" fogalma a budapesti viszonyok között nem volt szalonképes. Bárczy és munkatársai - Luegeréktől eltérően - általában nem is éltek vele. Sőt a városigazgatás orientációjában bekövetkezett lényegi váltás hangsúlyozásától is feltűnően tartózkodtak. Ha az előző évtized várospolitikájával szembeni különbséget akarták kifejezni, akkor a „tespedés" időszakát felváltó „lázas alkotó tevékenységről" beszéltek. A luegerinél „modernebb" és „demokratikusabb" felfogás által ihletett szociális reformpolitikájuk a legjobb szándék mellett sem lehetett más, mint tipikusan apparátusi módszerekkel, felülről végrehajtott reform, amelyre a közvetlenül érintettek legfeljebb „kívülről" gyakorolhattak nyomást. JEGYZETEK 1. A beavatkozó városigazgatás kialakulását a Monarchia nagyvárosaiban összehasonlító tanulmány Gerhard MELINZ-Susan ZIMMERMANN: Die aktive Stadt. Kommunale Politik zur Gestaltung städtischer Lebensbedingungen in Budapest, Prag und Wien (1867-1914). In: Wien, Prag, Budapest. Blütezeit der Habsburgermetropolen. Urbanisierung, Kommunalpolitik und Gesellschaftliche Konflikte (1867-1918). Hrsg. von Gerhard Melinz-Susan Zimmermann. Wien, 1996, 140-176. 2. A bécsi városigazgatás struktúrájára és működésére alapvető munka: Maren SELIGER-Karl UCAKAR: Wien. Politische Geschichte 1740-1934, Bd. I—II. Wien-München, 1985 (a továbbiakban SELIGER-UCAKAR); a liberális elit városigazgatási felfogását jellegzetesen példázza legkiválóbb polgármesterük memoárja: Cajetan FELDER: Erinnerungen eines Wiener Bürgermeisters. Wien-Hannover-Bern, 1964. A budapesti várospolitika erőviszonyaira ld. Budapest története IV. Budapest története a márciusi forradalomtól az őszi rózsás forradalalomig. Szerk. VÖRÖS Károly. Budapest, 1978 (a továbbiakban Bp. tört. IV), különösen 460-464.; SZŐCS Sebestyén: Budapest Székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban. Budapest, 1977,13-31.; SIPOS András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914. Budapest, 1996 (a továbbiakban: SIPOS), 28-46. 3. SELIGER-UCAKAR IL, 794-911.; SIPOS, 130-193. 4. SELIGER-UCAKAR I., 570-574. 63