Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Sipos András: Bárczy István és Karl Lueger : két polgármester a századforduló Monarchiájában 53-66
jára támaszkodott, a pártnak leginkább az általa előterjesztett programok szentesítésének szerepét szánta. Lueger fiatal, akkor még feltörekvő liberális demokrata politikusként, az 1870-es évek közepétől fordult szembe az addig töretlen tekintélynek örvendő Felderrel. Amikor a hivatalnokok között előforduló korrupcióízű jelenségek feszegetésébe kezdett, éppen az adminisztráció feletti testületi ellenőrzés gyengeségét, a választott képviselők háttérbe szorítását minősítette a Felder-féle rendszer fő problémájának. Ettől kezdve következetesen vallotta a politikának az adminisztrációval szembeni elsődlegességét. Úgy vélte, hogy a tömeges politikai részvétel küszöbön álló korszakában a polgári értékrend további uralmának, a szociáldemokráciával való sikeres szembeszállásnak is alapfeltétele a versenyképes választási gépezet, valamint az olyan döntésmechanizmus, amely a modem nagyváros bonyolult társadalmi viszonyai közepette felmerülő részérdekek nyílt megjelenítésén és politikai integrációján alapul. Lueger a bécsi Politechnikum hadirokkant altisztjének gyermeke, édesapja a katonai szolgálat révén szakadt ki a paraszti sorból. 0 maga a szerény viszonyok közül önerejéből felemelkedő, ugyanakkor a társadalmi hierarchia feltétlen tiszteletében nevelt ember jellegzetes típusa, aki személyes teljesítménye jutalmának és igazolásának tekintette bejutását a legmagasabb körökbe. „Dr. Karl Luegemek elhatározott szándéka volt, hogy ha törik, ha szakad, szülővárosának polgármestere lesz. Erős akarata és az a veleszületett ösztöne, amely képessé tette őt, hogy a mindenkori közhangulatot pontosan megérezze és hatásos jelszavakkal formába öntse, lehetővé tették, hogy dicsőségben célhoz érjen" -jellemezte őt Kielmansegg gróf, Alsó-Ausztria tartományi helytartója, aki egyszerre látta benne hivatali alárendeltjét és politikai ellenfelét. 7 Lueger politikai pályája az 1873-as válság időszakában indult. Pontosan érzékelte a bécsi középrétegeknek a válság nyomán bekövetkezett kiábrándulását a liberalizmusból. Fokozódó igényt ismert fel egy tradicionálisabb színezetű polgári értékrend iránt, amely a nyitottsággal, a toleranciával, a teljesítménycentrikussággal és a szabadgondolkodással szemben a gazdasági önállóságot, a társadalmi hierarchia tiszteletét és a helyi begyökerezettséget együttesen emeli morális értékké. Mint elszánt agitátor és vérbeli népszónok, a polgári státusát veszélyeztetve érző kézműves-kisiparosság indulatait juttatta kifejezésre, amelyek egyszerre irányultak a liberális kapitalizmus zászlóvivői és haszonélvezői és a proletár tömegek ellen, ez utóbbiak közé való lecsúszás fenyegette őket. A modern populizmus jegyeit magán viselő agitációs és szervező munkája döntő szerepet játszott annak a széles, újkonzervatív arisztokratáktól és egyházi férfiaktól az „ötguldenes" szavazókig terjedő érdekkoalíciónak a létrejöttében, amelynek szemléleti kötőanyagává az antiszemitizmus vált, és amely őt a polgármesteri székbe juttatta. A városi képviselet kuriális rendszerének fentebb jellemzett sajátos szerkezete fontos tényezője volt az antiliberális mozgalom sikerének, mivel lehetővé tette, hogy időben is megosszák a különböző társadalmi rétegek megnyerése érdekében kifejtett energiát. Először a kézműves kisiparosság körében teremtettek olyan szilárd bázist, amelynek révén elhódították a harmadik kúriát. Csak ez után kezdték el a bázist felfelé, más típusú problémákra érzékeny, más hangvételt igénylő rétegek felé bővíteni. Mivel az első kúria sokáig a liberálisok szilárd bástyájának számított, a két tábor küzdelme lényegében a második kúriában dőlt el, amelyben a sorsdöntő 1895. évi választások idején kb. húszezer tényleges szavazóval számolhatunk. 8 Olyan helyzet alakult ki, amelyben már az e kúriában domináns értelmiségi-hivatalnoki réteg néhány ezer szavazójának pálfordulása is az erőviszonyok földcsuszamlásszerű eltolódását idézhette elő a községtanácsban. A radikális hangvétel és populista módszerek, Lueger kibontakozó személyi kultusza könnyen elfedhette azt a tényt, hogy győzelmük egy viszonylag szúk és a lakosság egészéhez képest magas státusú rétegen belüli elmozdulások eredménye volt. 9 Az arisztokratikussá merevedett és az új szociális problémák iránt érzéketlennek bizonyuló bécsi liberalizmus ebből a vereségből már nem állt talpra. A városházi hatalomváltást rendkívül látványos és kiélezett politikai küzdelem kísérte: Lueger a polgármesteri tiszt56
