Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - F. Dózsa Katalin: A társasági élet szerepe a XIX. században Budapest világvárossá válásában 303-318

A városliget április és május hónapokban áll teljes pompájában és néha zsúfolva van sétáló, kocsikázó, lovagló és evező városi néppel."

26 A Városliget a magyar Bois de Boulogne, s ugyanúgy, mint a bécsi Práterben, egyik szélén a szabadnapos bakák és cselédek, másik végén a legelegánsabb társaság tagjai élvezik a jó időt. A Magyar Bazár szerint: „a városerdei rondeau székeiről a nagy világ fogataiban, szépségeiben czimereiben, paripáiban és hóbortjaiban gyönyörködhetünk."

27 A Népszínház megnyitása (1875) idején, Verő György, a színház krónikása szerint: „A tavasz napsugaras délutánjain hegyes fogatú aranyos hintóban hajtat a főúri világ a fasoron, majd a már megnyílt Sugár úton át, ki a Városligetbe. Szépséges asszonyai leszállnak ott a kocsikról s a nagykörönd északi oldalán helyet foglalva, bámultatnak a föl s alá hullámzó népségektől."

28 A Duna-part a gyalogosan hűsölőké: „Fővárosunk corsója a Ferencz József és Rudolf rakpart szebb napokon hemzseg a sétálóktól a kávéházak előtt nagyszámú sokaság élvezi az üde tavaszi léget, a városligetben elegáns fogatok, deli lovagok és Amazone-ok sorban egymást követik."

21J Egy 1927-ben megjelent cikk így idézi az 1870-es évek budapesti korzóit: „Vasárnap és ünnepnapok délelőttjén a Belvárosban a »barátok terén« várta a templomból kifelé sereglő szép lányokat, menyecskéket a »jeunesse doré«, aztán két három gavallér kísérte haza a Hatvani utcán végig libegő hölgyeket - az a leány, akihez csupán csak egy fiatalember csatlakozott, már »le volt kötve«, azt már félig-meddig menyasszonynak tekintették. Nyáron a Dunaparti korzón, a hangliban adott egymásnak estefelé találkozót az úri társaság. Áhítatos érdeklődéssel nézegették a Lloyd-palota üvegtermét, a Deák-párt, később a szabadelvű párt klubhelyiségét... S ha a Váci utcai déli korzózáskor átsétált a fecsegő, nevetgélő kíváncsiskodók sorai között egy közéleti vezérférfiú, boldog suttogás jelezte: nézzétek Tisza Kálmánt, Andrássy Gyulát, Majláth országbírót, Podmaniczky Frigyest!... Amikor az udvar Budapesten időzött, akkor déli tizenkettőtől egyig a királyi palota előtt »Platz musik« hallgatására ment föl a Várba az előkelő közönség. Az udvari estélyek, a nagy fogadó ünnepélyek, udvari bálok vendégeinek fölvonulásában gyönyörűséget leltek azok is, akik csak kívülről vettek részt a fényes ünnepségeken..."

30 Az egykorú újságokból, visszaemlékezésekből is azt tudhatjuk meg, hogy az elegáns belvárosi üzletekkel teli Váci utca a déli korzó helyszíne. Blaha Lujza írja visszaemlékezéseiben, hogy 1871ben, amikor Pestre került, Újházi Ede megkérdezte tőle, járt-e már délben a Váci utcában. Nemleges válaszára Újházi megszidta: „Nahát, ez nem járja; be kell egymásnak magukat mutatnom. Hiszen valamirevaló ember délben mind ott jár; az itt a divat." A később ünnepelt primadonna nem is csalódott: „Amint a Váci utcába értünk, bizony elbámultam a sok szép lányon, szép asszonyon, akik ott le s fel sétálgattak"

31

. A divatlap szerint is: „Mi is sétára indulánk s pedig déli 12 órakor, midőn sétára kélt a tarkabarka nővilág, természetesen a váczi utczában"

32

. Az 1880-as években, az Operaház megnyitása után az Sugár út jön divatba, a legelegánsabbak ott találkoznak, de úgy tűnik, hosszú távon mégsem bírja a versenyt, mert később nemigen találunk másutt utalást rá. Viszonylag új társasági találkozóhely a városligeti korcsolyapálya. Divatba jöveteléhez egy anekdota kapcsolódik, amely, ha esetleg nem is igaz, akkor is jellemzi a közgondolkodást. A városligeti pályát ugyanis felnőttek számára építették, nem gyerekeknek. A pálya megnyílt, de nem volt számottevő közönsége, mert az ún. jó házból való úrilányokat nem engedték el. Ekkor Kresz Géza (1846-1901), orvos, író, a Budapesti Mentőegyesület megalapítója, s nem mellékesen a korcsolyázás nagy barátja, felkereste József főherceget, s megkérte, engedje el leányait, Izabellát és Augusztát korcsolyázni. A főherceg rábólintott, és a lányos mamák megparancsolták gyermekeiknek, hogy a Városligetben korcsolyázzanak az ifjú főhercegkisasszonyokkal. Ugyanez az anekdota Eötvös József leányaival kapcsolatban is kereng, amely szerint ők vitték a többieket „jégre". November elejére általában már mindenki visszajött a birtokról, külföldi utazásokról, aminek konkrét oka is volt: „fővárosunk zajosb, elevenebb élet jellemzését ölté magára (sic!). Az e hó 1950S