Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - F. Dózsa Katalin: A társasági élet szerepe a XIX. században Budapest világvárossá válásában 303-318

Rauscher Lajos (1845-1914): Margitsziget, 1880-as évek. Rézkarc, MNM TKcs latsága január 23-án, „mellyre a részvényesek szíves meghívására a' legérdekesebb, minden osztálybeliből álló fényes társaság gyűlt össze. Együtt vala itt a' főrendüek, hivatalbéliek, 's mindkét nemű pesti fiatalság színe; a' legdrágább vegyületű drága öltözetben"

5

. Budán ugyanakkor öt, nem túl jól sikerült nyilvános bálról fanyalog a lap: „Előszámlálom e' lapok kegyes olvasóinak a' budai bálokat, mellyek egykor olly híresek valának: A' kegyes olvasó tudja, hogy két nevezetesb tánczteremmel bírunk; egyik a' várban, az ország házában, a másik a' vízi városban, a fáczánnál.'"' Az utóbbiakban tartott (jan. 14., 21., 28., febr. 4.) összejöveteleket csak felsorolja, mivel „azok csak az alsó osztályúakban gerjeszthetnek némi figyelmet"

7

. Jóval korábban számol be a lap szerkesztője viszont a szintén Budán, a Várban tartott, s furcsa módon a „magánybálok" közé sorolt udvari bálról, amelyet nem Ferdinánd király, hanem István nádor főherceg adott, s 7-800 vendég vett rajta részt.

8 Tíz, tizenöt év alatt Pest-Buda társasági központtá válik, nem utolsósorban Széchenyi s a köré csoportosuló ifjú mágnások erőfeszítésének eredményeképpen. „A legmagasabb körök társadalmi árjával való úszás már maga is egy bizonyos hazafias kötelesség teljesítésének felelt meg, amennyiben e magasabb s befolyásos társadalmi körök megalkotása és fenntartása nélkül politikai viszonyaink fokozatos s erőteljes kifejlese s tevékenysége még csak nem is képzelhető. Ez volt Széchenyi Istvánnak általánosan elfogadott s felkarolt eszméje"

9 írta visszaemlékezéseiben Podmaniczky Frigyes, aki maga is nagyon sokat tesz azért, hogy a város ne csak építészetileg fejlődjön, de társasági szempontból is metropolisszá váljon. A levert szabadságharc után hosszú ideig a társasági élet a családi otthonokba húzódik vissza. A családok gyászolják elesett, kivégzett, elbujdosott tagjaikat, s akik nem, óvakodnak a többieket megbotránkoztatni. Az ötvenes évek második felében indul meg újra a társasági élet, de inkább a város polgárai között. Ahhoz, hogy világvárosivá váljon, haza kell jönniük a távollétükben kivégzett, elítélt, bujdosó 48-49-eseknek, a liberális nemesi, főnemesi elitnek. „1857-ben, január 28-án tartatott meg Pesten sok évi szünetelés után az első fényes jogászbál.""

1 Az 1860-as években, a kiegyezés, majd a koronázás nyomán alakul ki a többi európai nagyvároshoz hasonló fényes társasági élet, amely a századfordulón már a meglévő hagyományokat követi egészen az I. világháború végéig. 305