Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Ács Piroska: A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, önálló épületének születése (1872-1897) 261-284
1. kép. A nagycsarnok eredeti padlóburkolatának részlete. A. Schroll felvétele kezdetleges és alacsony fokára engedne következtetést. 1 ' 22 A miniszter nagy vonalú gesztusát 1895. június 30-án írásbeli engedéllyel is megerősítette. Mindezek mellett külön figyelmet igénylő feladat volt az épület belső berendezése és felsze-relése. Az elképzelések felméréséhez és a hozzávetőleges költségek megállapításához a két intézmény vezetői 1894 második felében fogtak hozzá. A múzeum számára ebben nagy segítséget nyújtott az a tanulmányút, melyet Radisics Jenő igazgató Fittler Kamill őr társaságában a jelentősebb külföldi társintézményekben tett. Visszatérve számtalan praktikus javaslattal éltek. A mennyezetek és a falak kiképzésénél, dekorálásánál az egyszerűség hívei voltak. Azt hangsúlyozták, hogy a kiállítási termek a műtárgyak szolgálatában állnak, a harmonikus háttér biztosítása a szrepük. A múzeum számára a legnagyobb gondot természetesen a gyűjteményi anyag bemutatására alkalmas szekrények okozták. Ezeknél a csinos, igényes külsőn, a könnyű mozgathatóságon s a pormentes záródáson túl a különféle jellegű tárgyak jó elhelyezhetősége volt a fő szempont. Radisicsék négyféle alaptípust jelöllek meg: a fal mellé állítható és a minden oldalról szabadon álló vitrinek mellett asztali tárlókra, valamint keskeny - a szövetek bemutatására alkalmas - szekrényekre gondoltak. A vitrinekbe helyezhető betéteknél a kombinálhatóság elvét kívánták alkalmazni, több egyforma részből tetszés szerint rakva össze azokat. Előrelátó figyelemmel tettek javaslatot a közös könyvtár olvasó- és rajztermeinek berendezésére is. A kemény fából készült könyvszekrények polcait bőrrel kívánták bevonatni, hogy a könyvek kötései a folytonos ki- és becsúsztatásnál ne sémijének. Berlini és londoni példát követve ugyanígy óhajtottak eljárni az olvasók által használt asztalok lapjainál is. Ezenkívül fiókos rajzasztalokat, a könyvek és metszetek feltámasztására alkalmas rámákat és megfelelő székeket sorollak a kívánatos felszerelések közé. A díszteremben tartandó ülések és felolvasások rendezése elképzelhetetlen volt néhány asztal és megfelelő mennyiségű szék nélkül. Az egyéb hivatali helyiségek (az igazgatók dolgozószobája, a múzeumi őr szobája, az irodák) berendezésénél egyszerű, de ízléses bútorokat vettek számításba. Az üvegcsarnok váltakozó kiállításokat fogadó földszinti kerengőjében a terület megfelelő osztására szolgáló, mozgatható fafalak felállítását javasolták. S mivel e tér csupa nyitott ívvel kapcsolódott a belső udvarhoz, elválasztásukra az ívek vállpárkányának magasságától a padlóig csüngő függönyöket óhajtottak elhelyezni. Hiszen a függönyök megfelelő hátteret 274
