Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az Esterházy Képtár a magyar fővárosban 219-259
A KEPTAR MEGVÁSÁRLÁSA Esterházy Pál herceg 1866-ban meghalt, és a megrendült hitbizomány állapotának rendbehozatala nem túrt halasztást. 1867 januárjában Németh Samu ügyigazgató vetette fel először a dombóvári bérlők elmaradt fizetésének pótlására a képtár eladását. Értesülései szerint az Akadémia Igazgató Tanácsa hajlandó eljárni a császárnál és a kormánynál. Ekkor a hercegi javak bécsi központi igazgatósága Palkovics zárgondnok által felkérő levelet írt az Akadémiának az ügy érdekében. A zárgondnokság 1 200 000 osztrák értékű ft-ot kívánt kérni a gyűjteményért, de Németh Samu figyelmeztet, az árat „méltányos becsű" alapján kell megállapítani, ezért egyelőre összegről nincs szó. 101 Amikor a megvétel lehetősége nyilvánosságra került, az országban spontán módon megkezdődött a gyűjtés a vételárra, Gödöllőn például azonnal összeadtak 76 ft-ot. 102 A Képzőművészeti Társulat nevében az új választmányi elnök, Pulszky Ferenc máris a képviselőházhoz fordult azzal a kéréssel, hogy mielőbb szavazzák meg a vásárlást. 103 A zárgondnokság 1867. június 15-én tette meg hivatalos ajánlatát br. Eötvös József akadémiai elnöknek, egyben az új magyar kultuszminiszternek."" Az ajánlat végzetesen komoly, ekkor árverezték el ugyanis Londonban az Esterházy Kincstár 40 kiemelkedő darabját. 105 Sőt az a hír járja, hogy már a teljes képtárat is megvette egy francia társaság, 1 800 000 ft-ért. 106 A hír hamis, de arra jó, hogy felrázza a közvéleményt. A magyar kormány képviselői ekkortól négy éven át folyamatosan tárgyaltak a hercegi vagyon kezelőivel. Többször látszott úgy, hogy kútba esik az egész. A közpénzen való vásárlást az országgyűlésnek meg kellett szavaznia,' 07 és az állami bürokrácia működése lassú, sőt az azonnal megkezdődött országos gyűjtéshez is idő kell. 108 1868 januárjában Palkovics Károly sürgeti az elvi döntést, és közli a megállapított vételárat: 1 450 000 osztrák forintot kérnek 4 részletben, két év alatt kiegyenlítve. 10 " Ennek alapja a bécsi igazgatóság részéről megejtett felbecsültetés, amely 1 568 630 ft becsértéket tett ki."° A tárgyalások alatt 1869-ben ütött ki a híres (szerencsés lefolyású) tűzeset, ami a képtár tűzbiztonságának megoldását váltotta ki, és ez az Akadémiának a bizonytalan helyzetben nemkívánatos újabb költségeket okozott. A pesti sajtó folyamatosan kirohanásokat intézett a kormány ellen, hogy kicsinyes gazdaságpolitikája következtében évek óta halogatja a döntést, holott a különféle hatóságok, a megyék, a városok már nyilatkoztak a megvétel mellett. 1 " Ekkor megjelenik egy újabb férfiú ebben a történetben, akinek nagy érdemei vannak a végső sikerben. Pulszky Ferenc 1866-ban hosszas emigrációból hazatérve azonnal bekapcsolódott a kulturális életbe. 1867-ben Andrássy Gyula gróf- más irányú kötelezettségei következtében - lemondott a Képzőművészeti Társulat elnökségéről, és utána Pulszkyt választották meg. Eötvös már régebben szerette volna, ha Pulszky követi Kubinyit a Nemzeti Múzeum igazgatói székében, és 1869ben eljött ennek is az ideje. Ekkortól Pulszkynak az egész magyar képtárügyre áttekintése nyílt. Kubinyi gyűjteményszerzői munkásságát folytatta, az új időknek megfelelő, professzionális szinten. Már az emigrációból való hazatérte után azon volt, hogy az ország tulajdonába kerüljön a letétbe átvett képtár. Nagy ékesszólással megnyerte Kerkápoly Károly pénzügyminisztert az ügynek, a művészetbarát Andrássy Gyula, a nagy tekintélyű miniszterelnök, a monarchia külügyminisztere segítségével." 2 Hogy Pesten is biztosak legyenek a dolgukban, vagy hogy siettessék az eseményeket, a bécsi igazgatóság eljárásától függetlenül itt is szakértőhöz fordultak. Valószínűleg Pulszky közvetítésével a miniszterelnökség meghívta a kor jeles múértőjét, a Párizsban élő, német származású Otto Mündlert a gyűjtemény értékének megállapítására, ő 2 995 320 frankra becsülte a teljes anyagot."' 1869 november 26-án a Pester Lloyd közli a hírt: egy bécsi pénzintézet (az Österreichische Boden Credit-Anstalt, a hercegi jószágkormányzóság felhatalmazottja) lépéseket tett az európai piacon az eladás érdekében. Henszlmann Imre képviselő már másnap felháborodva interpellált a par240
