Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52
HORVÁTH J. ANDRÁS ÚJ EMBEREK AZ ÚJVÁROSHÁZÁN AZ EGYESÍTETT FŐVÁROS ELSŐ KÖZGYŰLÉSÉNEK TÁRSADALMI ÖSSZETÉTELE VÁROSPOLITIKAI ÉRDEKCSOPORTOSULÁSOK, A VÁLASZTÁS Több mint féléves előkészületi munkálatok után, 1873. szeptember 25-26-án került sor az egyesítési törvény végrehajtásának politikai szempontból leglényegesebb aktusára, az új képviseleti szerv, a törvényhatósági bizottság, majd november 30-án a kerületi esküdtek megválasztására. 1 A kétnapos esemény az országgyűlési választások heves összecsapásaihoz, kortesküzdelmeihez szokott közvélemény szélesebb köreiben nem keltett különösebb izgalmakat, hiszen a városok kormánypárti és ellenzéki csoportjai, körei az év folyamán lényegében már megállapodtak a közgyűlési helyek elosztásáról. 2 A városrészi érdekek választók száma szerinti kiegyensúlyozásáról pedig maga a törvény rendelkezett. 3 A jogszabály megalkotása előtti és alatti viták is elcsendesedtek, így az új városatyák megválasztását a társadalom jobbára már nem olyan dologként kezelte, amely még bármit is eldönt, hanem inkább - ami fölött már döntöttek... A korabeli sajtó ugyan tudni vélte, hogy a főváros egyesülését „illetékes körök nagyobb ünnepélyességgel" kívánták megünnepelni: a tervek szerint például a választás, ill. a megválasztott főtisztviselők bemutatkozása alkalmából az összes templomban Te Deumot tartottak volna, s „nagyobbszerű alapítványok" -at tettek volna; erre azonban végül is nem került sor. 4 A képviseleti szervre vonatkozó legfontosabb új rendelkezés szerint az egyesített főváros 400 fős közgyűlésében is - a megyékhez hasonlóan, annak fele részét alkotva - immár megtalálhatók voltak a virilisták, a legnagyobb adózók. Csakhogy Budapesten a választók őket is választották, mégpedig az 1200 legnagyobb egyenesadózó és személyes kereseti adót fizető közül bizonyos értelmiségi rétegek számára a lista összeállításakor módot nyújtva arra, hogy kétszeresen számíthassák be adójukat. 5 A virilizmus fővárosi alkalmazását nemcsak az itteni közvélemény ellenezte hevesen - magukat a nagyadózókat is beleértve 6 -, de a közhiedelemmel ellentétben a kormánynak sem voltak vérmes reményei, s ahhoz főként a megyék és a főváros közötti jogszabályi összhang végett ragaszkodott. Amint a belügyminiszter a törvényjavaslat indoklásában nyíltan be is vallotta: „...a buda-pesti közönség legvagyonosabbjai nagyobb részben az ipar és kereskedelmi és a pénzvilág köréből valók ... [akik] ... teljesen az üzletüknek élnek, arra, hogy a közgyűléseken néhány órán át,... legalább havonkint részt vegyenek idejük nincs, mint ezt a tapasztalás ... bizonyítja" . 7 A választójogi rendelkezések egyébként az országgyűlési választójogra vonatkozóaknak feleltek meg, melyeket csupán az írni-olvasni tudás és a kétévi egy helyben lakás követelménye egészített ki. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a fővárosi választások közül éppen az 1873-ast bonyolították le - ha eltekintünk a virilizmustól - a legszélesebb választójogi feltételekkel, hiszen az 1867-es tisztújításokon alkalmazott 1848-as városi törvény sokkal, az 1874-es új országgyűlési választójogi törvény pedig valamivel szigorúbb feltételeket tartalmazott. 8 Haszonbérlők, a fővárossal szerződők, csőd alatt állók, vizsgálati fogságban lévők és elítéltek, valamint a haderő tagjai nem lehettek bizottsági tagok. 9 A törvény a közgyűlés megújításánál a már más esetben - pl. a kisajátítási esküdtek választásánál 10 - is alkalmazott technikához hasonló, sorsolásos-felezős módszert szabta meg: 23
