Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az Esterházy Képtár a magyar fővárosban 219-259

jelent meg, ezáltal a magyar főváros önálló kulturális centrummá válását szimbolizáló események mintegy a hivatalosság keretein kívül maradtak. A három évig épült nagyszerű neoreneszánsz palota földszintjén és első emeletén gyűléstermek, könyvtárhelyiség és hivatalszobák kaptak helyet, valamint az un. „Képes terem", az intézmény saját gyűjteménye számára. A térbeli és vizuális centrumban a két szintes díszterem magaslik ki. A második emeleti helyiségekbe, valamint a harmadik emeleti körcsarnokba és a mellette levő termekbe került az Esterházy Képtár (összesen 14 helyiség). A második emeleten üresen maradt 5 szobát kezdetben a Képzőművészeti Társulat bérelte ki kiállításai számára. (Később ezekbe is a képtár került.) A képtár bejárata a II. emelet jobb oldalán volt, felette helyezték el az Esterházy-címert. A firenzei mintára „meggyszínűre" festett falak fölé világos mennyezet borult. A felsővilágítású termek, köztük a félkörös tribuna nagy sikert arattak. Az általános vélemény szerint „E Képtár oly kincse most Pestnek, mely a művészi nevezetességek tekintetében is egy rangra emelni segíti a külföld legnevezetesebb városaival".

98 Vagyis a főváros - az ügy kiemelkedő mecénása - nagy lépést tett az európai világvárossá fejlődés útján. A KÉPTÁR PESTEN Az építkezés évei alatt a pesti művészeti életben változások történtek. 1861-ben - éppen amikor a magyar építészeti iskoláról szóló vita zajlik - megalakult a Képzőművészeti Társulat (Országos Magyar Képzőművészeti Társulat), amelynek deklarált célja a magyar művészet fejlesztése, de tulajdonképpen 1867-ig - a Kultuszminisztérium létrejöttéig - a művészeti élet szervezését és a magyar művészek támogatásának feladatát végezte, félhivatalos jelleggel. Munkáját a főváros nekilendült fejlődése, a megsokszorozódott feladatok-megbízások meg is követelték. A művészek ekkor már szívesen átvennék területük irányítását a tudósoktól és politikusoktól, de - egy-egy tudós-festő feltűnő kivételétől eltekintve - ehhez nem rendelkeztek kellő presztízzsel. Ezt biztosíthatta volna az előkelő akadémiai tagság, de ennek megszerzése művész számára szinte lehetetlen. (Ferenczy Istvánnak 1832-ben, id. Marko Károlynak 1841-ben még sikerült műveikkel bejutni, de az 1836-óta levelező tag Barabás Miklósnak már tudományos értekezést kellett tartania székfoglalóul.) Henszlmann egykori elképzeléséhez hűen nem tett le a magyar szépművészeti akadémia megalapításáról. Mint a Képzőművészeti Társulat igazgatóválasztmányának elnöke 1863-ban levéllel fordult az Akadémiához, hogy „.. .a (Társulat) a képző művészetek felvirágozására nézve oly intézetté óhajt lenni... minő az Akadémia az irodalomra nézve, s fölkéri az Akadémiát, fogadja feléje nyújtott kezét nyájasan, s bocsátkozzék minden alkalomkor elintézésbe vele, támogatván erkölcsi tekintélyével. Egyszersmind ... kéri az Akadémiát látogassa meg küldöttsége által műcsarnokát, s tétessen jelentést arról magának, hogy ez által a közfigyelem és részvét nagyobb mértékben fölébresztessék." Az Akadémia a kezdeményezést ugyan örömmel fogadta, de a jelentéstételt nem vállalta, mert az „merőben szokatlan,... s az akadémia természetével az eddigi gyakorlat szerint össze nem férő.. ."

w Vagyis a konzervatív beállítottságú intézmény nem kívánt a modern szellemű civil társulásnak tekintélyéből kölcsönözni, (bár annak vezérkarában személy szerint ugyanazok ültek, mint az Akadémián). Továbbá a tudós testület vezetősége a még igen fiatal magyar művészetet illetően tartózkodott az oly káros „nemzeti elfogultságtól, a hamis illúzióktól, az önámítás bitor fényétől". Mint láthattuk, az építkezésnél sem engedett a nemzeties zsarolásnak. Ám hiába a tartózkodás, az életrevaló társulat nem hagyta magát. Azzal, hogy kibérelte a palota termeit és ott állított ki, mégiscsak megszerezte azt a rangot, amire szüksége volt. Sőt az Esterházy Képtár európai szintű mesterművei mellett látható kortárs magyar alkotások a nemzeti iskola alkotóinak megbecsülését mélyítették el. (Még ha a látogatók egyaránt lanyha érdeklődést mutattak minden tárlat iránt.) Ahogy közelgett az bécsi képek áthelyezésének időpontja, a Képzőművészeti Társulat - illetékes minisztérium nem lévén - feladatának érezte, hogy foglalkozzon az üggyel, és már a pályázat idején is 237