Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az Esterházy Képtár a magyar fővárosban 219-259

Ormós Zsigmond, 1865. Akadémiai Album, MTA Kézirattár, MS 10.463 Ezzel Kubinyi karakteresen elválasztotta a múzeum szépművészeti gyűjteményének két fő ágát, a belés külföldi anyagot, így tudományos távlatot adott a további fejlődésnek. A szabadságharc idején újabb nagy értékű - ismét egyetemes érdekességű - gyarapodás történt. 1848 novemberében a Kossuth vezette pénzügy-minisztérium felszólította Kubinyi Ágostont, hogy vizsgáljon meg egy, a Budavári Palota nádori gyűjteményéhez tartozó, kallódó képkollekciót. A festmények eredetileg a bécsi császári gyűjteményből származtak, amelyei kiegészítettek József nádor vásárlásai. A 76 db, a modern kutatások szerint rendkívül értékes, régi külföldi mesterektől származó alkotás a múzeumigazgató véleménye alapján a Nemzeti Múzeumba került." Ezzel az intézkedéssel a magyai- közgyűjtemény-fejlesztés első, spontán korszaka lezárult. A múzeumban az abszolutizmus idején sokasodtak a bajok, amelyet néhány ad hoc intézkedés, csekély császári adomány nem oldhatott meg. Az áldatlan személyzeti és anyagi helyzet feltételezésünk szerint mindenképpen közrejátszott abban, hogy 1855-56-ban a magyar múzeumügy egy rendkívüli lehetőséget szalasztott el. Ekkor került árverezésre a Budavári Palota további képanyaga.

24 Az 1849 óta gondviselés nélkül maradt több mint 600 darabos egyetemes képgyűjtemény kvalitás tekintetében - császári gyűjtemény lévén - rendkívül magas színvonalú volt, és a régi mesterek mellett számos külföldi kortárs képet, valamint magyar alkotást is tartalmazott. Kétségkívül igen szerencsétlen időben történt a hirtelen elidegenítés, minden komoly szakember, aki értett volna a művekhez, emigrációban, börtönben volt vagy visszavonultan élt. De a fő ok talán az, hogy a nemzeti művészeten túl még mindig nem figyeltek igazán másra. AZ ESTERHÁZY KÉPTÁR ÁTHELYEZÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI Az Esterházy Képtárról mint a magyar műkincsállomány részéről elsőként Kazinczy Ferenc tesz említést 1812-ben, a sajtóban megjelent rövid, de alapvető írásában (a képtár első, Fischer által összeállított laxenburgi katalógusának megjelenésével egy időben). A világi alkotások tárgyalását Kazinczy így kezdi. „1.) Herczeg Eszterházynak gazdag Galleriáját: a' ki Bétsbe felmegyen és a' Mesterséget szereti, vétkezik, ha tekintetbe nem vészi."

25 A Képtár elhelyezésének kérdése a mes223