Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - B. Nagy Anikó: A fővárosi okmányok grafikai díszítése 209-218
szerződéseket a szűkebb körű „árlejtés" eredményeképpen a székesfőváros tanácsa 1899-től 1902ig, mert az ajánlatokat benyújtó nyolc nagy nyomdavállalat közül a Pesti könyvnyomda Rt. ajánlata volt a legelőnyösebb. Ez a meghosszabbított szerződés csak annyiban tért el az előzőktől, hogy a Pesti könyvnyomda Rt. csak azokat a munkákat kapta, amelyeket az időközben megalakult székesfővárosi házinyomda - műszaki akadályok, az idő rövidsége vagy bármely más oknál fogva nem volt képes előállítani. A főváros ugyanis 1895-ben megvásárolta az akkoriban eladásra kerülő Széchenyi nyomda betűit, gépeit és felszerelését, megvetvén ezzel a székesfővárosi házinyomda alapjait. A régi nyomda bővítését, könyvnyomdai és könyvkötő üzemágakkal való kiegészítését, illetve a nyomtatványoknak házilagos úton az újjászerveződő házinyomdában való előállítását a székesfőváros tanácsa, a szakbizottmányok, az összes ügyosztályok, a mérnöki hivatal, a számvevőség és a törvényhatósági közgyűlés egyöntetűen szükségesnek és gazdaságosnak tartották. Az indoklás Párizs városának házinyomdáját említi, valamint: „kénytelen a főváros, ha nem is úgy, mint ez más európai városok házi nyomdáiban már régen megtörtént, a nyomdát megfelelőlég felszerelni, legalább egy kőnyomati gyorssajtót beszerezni és szakszerű vezetés alá helyezni." „Mindezeknél fogva javasolja, tehát az elnöki ügyosztály, hogy mindenek előtt a nyomda élére olyan egyén állíttassék, a ki a magasabb műszaki képzettséggel bírván, a nyomdát megfelelőlég berendezni és szakszemlég vezetni képes leend ... erre pedig Jauernik Nándor, budapesti illetőségű 31 éves akadémiai kőrajzolót és festőt, a ki a mérnöki hivatalban 1885. év óta a sokszorosító műszaki rajzokat kitűnő szakértelemmel és ügyességgel végezi, és mielőtt a főváros szolgálatába lépett, nagyobb nyomda műintézetében működött, kiváló szakértelemmel és műérzékkel bír, legalkalmasabbnak tartjuk, még pedig annál is inkább, mert ő nem csak nyomdát vezetné, és a finomabb munkáknál közreműködne, hanem ezenkívül készítené a főváros okleveleit, díszfeliratait, és gondozná a főváros tulajdonában most már nagy számban lévő festményeket, valamint egyéb képzőművészeti tárgyakat." Látjuk, megbízatásának indoklásában mester és művész volta egyaránt a jelölt javára szólt, ám a nyomda további sorsát ismerve ez utóbbi kibontakozásra Jauerniknek aligha maradhatott ideje. A következő években a nyomda átkerült a központi Városháza földszinti helyiségeibe. A főváros rendszeresen bővítette, kiegészítette a felszerelést, és a szükséges szakszemélyzetet is alkalmazásba vette, hogy fokozatosan minél több megbízást vonjon el a külső szállítóktól. A házinyomda bővülésével a belső használatra szánt iratok fejlécei is finomabb dekorációt kaptak, és egyre többször szerepel rajtuk a főváros címere. A fővárosi adminisztráció láthatóan ambiciózusabb külső és belső reprezentációra törekedett s ennek a lehetőségét meg is teremtette magának. Az 1900-as évektől a zománctáblarészleggel is kibővített házinyomdában készültek a székesfőváros kerti ültetvényeiben levő bokrok, fák névtáblái, az utcanév- és házszámtáblák, az állatkert feliratai, az iskolai értesítők, a főváros által kibocsátott részvények, a főváros nevezetességeit ábrázoló levelezőlapok, ebvédőjegyek, fővárosi okmánybélyegek, tankönyvek és sok minden, itt fel nem sorolható nyomdai termék. A szándékok szerint a nyomda külső munkát nem vállalhatott, de a fővárosi intézmények vonzáskörében hatalmi eszközöket is latba véve terjeszkedett. 1908-ban egy Budapesten tartott orvosi kongresszusra készítendő fényképalbum kapcsán a házinyomda igazgatója javasolja az album zománcozott címerrel való díszítését. Úgy véli, a külföldi orvosok így az albumot otthon nem könyvtáruk polcára süllyesztik majd, hanem dísztárgyként a fogadószobában akasztják fel. Az indoklás kiválóan példázza, hogy a dekoráció - legyen az akár csak egy címer - más funkcióba emelheti a tárgyakat. Ez esetben például a könyvből képet teremthet. Ha a címert és a hivatalos dekorációt egy intézmény önképe kompakt megfogalmazásának tekintjük, a századvégi kiadványok grafikája minden bizonnyal a korábbinál jóval magabiztosabb, 216