Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - B. Nagy Anikó: A fővárosi okmányok grafikai díszítése 209-218

2. kép. W. Schwan: nyomán Steimle nyomdája: Pest-budai cukrászsegédleiével 1852-ben kitöltve. Litográfia, 44x62 cm BTM 3236. A fejlécen a koronára függeszkedik Magyarország és Pes! város címere. A szöveg Pesth und Ofen jelzése ellenére a budai címer hiányzik. A segédlevelei Pesten állították ki. A bőségábrázolás itt a tematikából is ered. Az alsó sáv vedutáját a cukrásztűzhely mint különös keretmotívum fogja körül. Ikonográfiái értelemben a cukrászdába épült be a város. okmányok még az 1890-es években is egyszerűen megnevezik a kibocsátót. Ez nemcsak a belső használatú másolatokra, hanem általában a kimenő levelezésre is vonatkozott. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa például egyáltalán nem a főváros hivatalos címerét, hanem saját - Pest és Buda címerét egymás mellé helyező koronás jelképét nyomtatta a fejlécekre, s ezen 1873 után sem változtatott. A főváros nyomtatványainak köre nem csak a belső és külső levelezés, a határozatok, végzések, szerződések néhány példányban sokszorosított lapjai, hanem a finomabb kivitelt igénylő térképek, helyszínrajzok, tervvázlatok, építési tervek, grafikai táblázatok, valamint a főváros intézményeiben használt, több száz másolatban forgó előadói ívek, jelentések, utalványok, kézbesítési ívek, borítékok, fizetési meghagyások, hirdetmények, meghívók. Mindezek számban, fajtában osztódtak, formátum-változataik a bürokráciával és az intézményekkel együtt gyarapodtak. Az egyesítést megelőző időkben a három város mindegyikének saját kis kézisajtós kőnyomdája volt. Az egyesítés után a házi kőnyomdát előbb a régi Városházán, majd a Váci utcai új Városháza pincéjében helyezték el. Tevékenysége kizárólag a sokszorosított alakban kiadott ügyiratok előállítására szorítkozott. A főváros egyéb nyomtatványainak ellátásáról a főváros tanácsa 1873, vagyis az egyesítés éve óta nyilvános, majd később zártkörű - az idő tájt „árlejtés"-nek nevezett eljárás útján gondoskodott, minthogy az összes hivatalok, intézmények, iskolák és kórházak nyomtatványszükségletének kielégítését magánnyomdákra bízta. Az 1899-es évet megelőzően 25 éven át a főváros nyomtatványellátását a Pesti könyvnyomda Rt. nyomdavállalat végezte. Ugyancsak ezzel a céggel hosszabbította meg az időszakonként lejáró 211