Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207

1916-ig 143 ezer korona kifizetésére került sor, a háború miatt azonban a határidő illuzórikussá vált. Mindezt betetőzte az 1919—20-as pénzügyi válság, mely a szoboralapot gyakorlatilag megsemmisítette.

61 A főváros 1926-ban rendkívüli hitelből biztosította az elkészítés költségeit, s így 1927-ben a mű végre elfoglalhatta helyét az Országház téren.

62 Fogadtatása már a kortársak részéről is ellentmondásos volt: a művész az alkotásban a nemzetet ért tragédiát hangsúlyozta, s ezt még a kormánypárti sajtó is nehezteléssel fogadta. 1927 októberében - közvetlenül a leleplezés előtt - a polgármester a törvényhatósági közgyűlésen „védte meg" a művet.

6

' „Az emlékműből hiányzik a monumentális nagyvonalúság, hiányzik a sugalló erő ... Ezek a fáradt, elsatnyult, ... szomorú [mellékjalakok inkább egy bűnbánó társaságra emlékeztetnek, semmint 1848 vezérférfiaira".

64 Hasonlóan indul, de folytatásában teljesen eltérő a „Budavárának 1849-ben történt visszavívását megörökítő nagyobb szabású történeti festmény ... színes vázlatára" meghirdetett pályázat is. A pályázat kiírásáról - a képzőművészeti bizottság kezdeményezésére - 1903-ban született az első közgyűlési határozat.

65 A tanács ezt követően - a képzőművészeti bizottság javaslata alapján - meghatározta a fellételeket és a határidőt. Az első tervezet szerint a vázlatnak legalább 2 méter szélesnek és egy méter magasnak kellett lennie - a méreteket később lényegesen csökkentették. A művészi feladat leírása az aprólékosságig részletező: „a festménynek, illetőleg vázlatnak nem a várostrom egy részletét, hanem az egész ostromot kell ábrázolnia, még pedig ... oly időben, amidőn a harcz már... megindult... s a magyar seregek egy része ... a várba már behatolt... A vázlatnak nemcsak magát az eseményt, hanem a helyet, tájat, időt, a szereplő személyeket és az akkori viseletet illetőleg is ... mindenben [a] lehetőségig ... teljesen hűnek kell lennie, s a művésznek ... sem a tájat, sem a szereplő személyeket... idealizálniuk nem szabad."

66 A pályázatban csak „magyar honpolgárok" vehettek részt, s az első díjat 4000 koronában határozták meg. A feltételek között azt is szerepelt, hogy díjazásra „csak abszolút becsű művek tarthatnak igényt,... s ha ilyenek nem lennének, akkor csak a díj felét kaphatják a relatíve legjobbaknak ítélt"

67 művek alkotói. A feltételek egyik pontja szerint a főváros (mint mecénás) a bírálóbizottság ajánlatára bármelyik pályaművet megvásárolhatja 800 koronáért, s az - a díjazott munkákkal együtt - a főváros kizárólagos tulajdonába kerül. A zsűri kilenctagú, elnöke a képzőművészeti bizottság elnöke, tagjait - a bizottság ajánlása alapján - a tanács választja. A többszörös átdolgozás után elkészült végleges változatban a részletező előírások már nem kaptak helyet, „az esemény történeti jelentőségének kidomborítását"

6

* hangsúlyozták. A pályázati kiírásban a színes kép vázlata szerepelt, s méretét a tervezett terület egyharmad részében határozták meg. Apályadíjak összegét felemelték, az első díj 5000 korona lett, ellenben csak kivitelre alkalmasnak ítélt mű alkotója nyerhette el.

69 A bírálóbizottság összetétele a képzőművészeti bizottság irányító szerepét tükrözi: elnökét és három tagját a testület adta, de a négy szakértő tagot is jelölésük alapján küldte ki a tanács. A feltételek egyik pontja az volt, hogy a zsűri „tagjainak legalább fele része gyakorló művész legyen".

70 A díjak odaítéléséről titkos szavazás útján döntöttek, s határidőként 1904. szeptember 15-öt jelölték meg. A bírálóbizottság megalakításáról rendelkező okirat éppen a jelzett napon készült. A tanács három testületi tagot választott Benczúr Gyula, Stróbl Alajos és Wagner Géza személyében, a négy szakértő pedig Székely Bertalan, K. Lippich Elek, Feszty Árpád és Kriesch Aladár lett. Elnöke Matuska Alajos alpolgármester, alelnöke Bárczy tanácsnok volt - az említett szabálynak megfelelően. A bizottság négy nappal később alakult meg a városligeti Műcsarnokban. Kilenc művész nyújtotta be pályamunkáját, de kísérőleveleik alapján még elképzeléseik - néhány esetben „alkotói üzeneteik" is - nyomon követhetők.

71 A „korszellem" és a megrendelők akarata találkozott, s a művészek követték az elvárásokat. A forradalom felmagasztalása lett a cél, feledve a közben eltelt fél évszázad történéseit, a kiegyezést, a kényszerű, illetve önként vállalt kompromisszumokat, és Hentzi tábornoknak a Habsburgok