Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207

mert „a kép hangulata - komorságánál fogva - a bizottmányt nem egészen elégítette ki." Felszólították a festőt, hogy a kép „hangulatát derültebbé tenni szíveskedjék."

55 Nádler az időközben elkészült nyolc kisméretű képet is átadta a bizottmánynak, amelyeket „sikerültnek" minősítetlek. Az értük járó honoráriumot ennek ellenére csak a - közben Dél-Tirolba, majd Velencébe távozott - festő többszöri rimánkodó (és egyre ingerültebb) levélbeli sürgetésére fizetik ki: közel egy évvel később. A nagyméretű képért járó összeg kifizetésére viszont csak az átdolgozást követően hajlandók.

56 A fővárosi műpártolás alapvető törekvései már az első években kirajzolódnak: fontosnak tekintették, hogy emléket állítsanak a történelmi múlt nagy alakjainak, s megőrizzék Budapest átalakuló arculatát, de szerepet kaptak benne a város köztereinek művészi kialakítását célzó elképzelések is. Az önálló képzőművészeti gyűjtemény gondolata azonban meg sem jelenik horizontjukon. A történeti érték tűnik számukra a legfontosabbnak, úgy vélik „a főváros ... a hazai művészeket műveik megvásárlása által pártfogolni kész ugyan, első sorban azonban csak oly műveket szerez be, melyek helyi érdekeltséggel bírnak".

57 Ez a szempont vezeti a bizottmányt, hogy a városképek vásárlását, illetve megrendelését az egész korszakon át kiemelten kezelje, s egyre jelentékenyebb összegeket fordítson e célra a költségvetésből. Ekkoriban vásárolják meg Ligeti Antal két városképét, s megrendelik Rauscher Lajos műegyetemi tanártól Budapest nagyméretű (2,4x1,5 m) távlati képét, melyet az 1885-ben megrendezett „Országos Átalános Kiállítás" egyik attrakciójának szánnak.

5

* E kiállítás révén a főváros mecénási tevékenységét szélesebb alapokra helyezheti: a közgyűlés vásárlásokra 8000 koronás külön alapot szavaz meg. A megszerzett alkotások között szerepel Ligeti Antal fővárosi látképe, s a korszak ismert festője, Baditz Ottó egyik szociális indíttatású, kvalitását tekintve azonban állagszínvonalú műve is.

5

'

; Mellettük találjuk a portréfestőként már említeti Stetka Gyula egyházi témájú festményét"" s Kiss György egy zsánerszobrát/'

1 amely jól reprezentálja ezt az akkortájt igen kedvelt műfajt. Vásároltak még néhány iparművészeti tárgyat is, de ezek inkább a művészeti oktatás támogatását, mint műgyűjteményük gyarapítását szolgálták. A műalkotásokon végigtekintve nem mondható el, hogy különleges vagy kiemelkedő értékeket képviseltek, de ez még csak a kezdet - az első alkalom - volt, amelyet behatárolt az anyagi erők hiánya. Ez azonban csak részleges magyarázat. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a műpártolás ekkoriban a városvezetés értékrendjében még nem foglalta el azt a helyet, amely más európai nagyvárosokban ekkor már megillette. 8. FIATAL MŰVÉSZEK TÁMOGATÁSA A képzőművészeti bizottmány megalakulásától feladatának tekintette, hogy támogatást nyújtson fiatal művészek indulásához. Az ekkoriban rendszeressé váló kiállításokon kívántak alkotásaik közül válogatni, de szempontjaik még nem körvonalazódtak, s így éppen csak megindulhatott a gyűjtés. A műalkotások - főként festmények - kiválasztásakor igen fontos szerepel kaplak a főváros reprezentációs igényei, melyeket nemegyszer a „becsesebbnek" tekintett művek rovására is érvényesítettek. A bizottmány indokoltnak tartotta, hogy eltekintsen azon képek megvásárlásától, amelyek „tárgyuknál fogva hivatalos középület nyilvános termeibe nem valók"/'

2 Ez az egyoldalúság a támogatási rendszer erőteljes korlátozását eredményezte, a fiatal művészek esetében csaknem jelképessé tette. Az első tíz év során alig néhány fiatal művész alkotását vásárolták meg, főként azokét, akik a történeti festészetben, illetve a fontosnak tartott városrészek megjelenítésében - a bizottmány álláspontja szerint - kiemelkedőek voltak.

63 A pártfogoltak közül ketten később érdekes pályát futottak be: Greguss Imre az akadémikus történeti festészet területén szerzett nagy népszerűséget, míg a sokoldalú Ujváry Ignác kezdetben romantikus hangulatú várké168