Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Sármány Parsons Ilona: Gondolatok az egyesülés utáni első félszázad kultúrtörténeti vívmányairól : a szekció összefoglalása 155-157
lyes ízlése és személyes baráti kapcsolatai éppúgy nagy szerepet játszottak az új, a fiatal művészek számára városi művészi megbízásokat biztosító kultúrpolitikai koncepció kialakításában, mint a magyar képzőművészeti élet radikális modernizálódásának egyre gyorsulóbb, sodró ereje. A tízes évek elején hatalmas lendülettel elindult egy olyan urbanisztikai megújulás Budapesten, ami - éppúgy, mint valamivel korábban, 1900 körül Bécsben vagy Prágában - rendkívül fontos szerepet juttatott a különböző képzőművészeti ágaknak az új közintézmények, iskolák, könyvtárak stb. építésénél, ezáltal is azt remélve, hogy sikerül kinevelni egy új, a korábbinál műveltebb és sokkal szélesebb társadalmi bázison nyugvó városi közönséget a kultúra számára. Optimizmusuk és alkotókedvük létjogosultságát - annak ellenére, hogy a háború és az utána következő nehéz idők elsöpörték őket - beigazolta az idő: az általuk életre hívott intézmények és megépített épületek a főváros és az ország kulturális örökségének egyik legbecsesebb részét képezi. Hasonlóképp jelentős kulturális tett volt a művészeti intézményrendszer két fontos gyűjteményi pillérének, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményi gerincét képező Eszterházy Képtárnak a megszerzése, továbbá az Iparművészeti Múzeum létrehozása. Az előbbiről Szvoboda Dománszky Gabriella gondosan megkutatott, aprólékos filológiai elemzésen nyugvó tanulmánya szól, a másikról Ács Piroska hasonlóan szakszerű, gondos írása. Az Eszterházy Képtárról szólva új eredményként könyvelhetjük el az 1989 előtti szakirodalomhoz képest, hogy újra kellő súllyal és respektussal elemzi a szakma a magyar arisztokrácia szerepét az ország kulturális modernizációjában (1. Eszterházy Pál herceg). Speciális elhelyezést kívánó múzeumi gyűjteményekről lévén szó, indokolt volt, hogy mindkét tanulmány tárgyalja egyben az épületeket is, melyekben azok elhelyezést nyertek. Természetesen az Iparművészeti Múzeum Lechner Ödön által tervezett palotája, éppen mert mérföldkövet jelent a magyaros stílus megteremtésére tett kísérletek sorában, igen nagy teret kapott. Igen sok építészeti vonatkozása van Buzinkay Géza teljesen új anyagot feldolgozó, friss és a főváros kulturális életének fontos modern aspektusát körüljáró tanulmányának, ami a sajtónegyed kialakulásáról szól. Valójában a szerző a sajtónegyed állandó átalakulásának, a súlypontok időről időre a város különböző részeibe történt áthelyeződéseiről ír. Azon kevés szerző közé tartozik, aki a téma tárgyalásánál túllépi az első világháború korszakhatárát, és a második világháborúig követi a sajtónegyed történelét. Míg az 1880-as években a kiadók és nyomdák a Váci körúton és környékén telepedtek meg, és az itt működő lapkiadói vállalkozások Bródy Zsigmond sajtóimpériumához tartoztak, addig az 1890-es évek végén egy második sajtócentrum is megformálódott immár a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésének a környékén. Legszebb, leghíresebb, de még mindig veszélyeztetett sajtópalotája, a New York-palota kávéházával egyetemben évtizedekre kijelölte a város hírlapírásának és egyben irodalmi életének egyik legérzékenyebb „ideggócát". Nem lehet nem nosztalgiával olvasni a tanulmány utolsó passzusait, melyek ennek az eltűnt világnak az atmoszféráját, hangulatát evokálják, ami annyira szerves része volt a nagyvárosi kultúrának a legutóbbi időkig. Az utóbbi évtizedben tanulmányok sokasága jelent meg a főváros építészetéről, az egyes épülettípusokról a lakóházaktól a bankokon és egyéb középületeken át a monumentális alkotásokat elemző monográfiákig. Ebben a kötetben így csak egy tanulmány képviseli az építészetet. Gergely Katalin három különböző lakásépítési modellt tárgyal, melyek az 1910-es évek eleji Budapesten épültek fel, egy időben a Bárczy István nevéhez fűzött ún. fővárosi kislakásépítési akcióval. A három különböző finanszírozású, más-más társadalmi rétegek igényeit kielégítő telepet az kapcsolja össze, hogy szegről-végről mind a három a tizenkilencedik század folyamán Angliában kidolgozott lakásépítési reformelgondolások örököse, a kertváros modell ihlette őket. A Százados úti kislakásos telep az említett fővárosi lakásépítési program szerves része volt, és finanszírozási rendszere a hosszú lejáratú kölcsönökkel az egyik legsikeresebb akciója volt a székesfővárosnak a lakásínség enyhítésére. A második példa az óbudai gázgyári kolónia, egy kapitalista gyárüzem paternalista jellegű, de motivációjában egyaránt filantróp és korporativ önvédelmi ideológián alapuló telepe. A 156
