Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Fleisz János: Nagyvárad urbanizációjának jellegzetességei a századelőn (1900-1914) 115-129
Adózás szempontjából a városi jogokból és javadalmakból a legkiemelkedőbb bevételek - Temesvár és Budapest után - Nagyváradon voltak, míg összességében Nagyvárad 177 747 koronás adóbevétele országosan a harmadik helyen volt Budapest és Kolozsvár után, amely élénk forgalomról és előnyös összetételről tanúskodik. 12 A város jogi szerepköre is kiemelkedő. Századunk elején királyi ítélőtábla és törvényszék, városi és vidéki járásbíróság, királyi főügyészség, ügyészség és ügyvédi kamara székhelye volt. Nagyvárad egyike volt az ország legjelentősebb egyházi központjainak is. Római katolikus püspökség és káptalan, görög katolikus püspökség, református esperesi kerület, ortodox esperesség, ortodox és neológ izraelita hitközség, baptista egyházkerület, több szerzetesrend (premontrei, kapucinus, Orsolya, ferences stb.) székhelye volt itt. Gazdasági, társadalmi és kulturális életére a vallási intézmények nagy hatással voltak. A város haladását egyaránt köszönhette a városi vezetés hozzáértésének, szorgalmas polgárainak, valamint az itteni haladó szellemnek. AZ URBANIZÁCIÓ SAJÁTOSSÁGAI Nagyvárad a kiegyezés idején az általános fejlettségi mutatók és a lakosság lélekszáma alapján még csak az ország legnagyobb középvárosa. A 19. század végén és főleg a 20. század elején vált nagyvárossá. Városfejlődését elemezve megállapíthatjuk, hogy jellegzetességeiben eltért a történeti Erdélyben létrejött sajátos típustól, és inkább az alföldi városokra jellemző folyamatokba illeszkedett bele, anélkül hogy valaha is a mezővárosi fejlődés útjára lépjen. A 19. századra jellemző volt a súlypont áttevődése az ország központi részére, az alföldi térségre. Az Alföld dinamikus városodása a helyi energiákat felszabadította, a hatótényezőket sokrétűvé tette. Nagyvárad - régi püspöki város - az úgynevezett „vásárövben" feküdt, s az ott ható városfejlesztő erők emelték az ország legjelentősebb kereskedő- és iparvárosainak sorába, akárcsak Aradot, Temesvárt, Miskolcot és kisebb mértékben Szatmárnémetit. A századelőn Nagyváradot a dualizmus kori urbanizáció második - eredményekben leggazdagabb - hulláma érte el. A viharos urbanizáció hatására ekkor jön létre a korszerű, a polgárosodásban országosan is élen járó város. Már a kortársak is felismerték ennek a másfél évtizednek a rendkívüli jelentőségét a város életében: „Tizenöt év minden hétköznapján ez a város munkára ébredt, dolgozott, forrongott. (...) Az elmúlt tizenöt év alatt dőlt el a mi sorsunk, s a város történetében fontosabbak voltak az évek, mint bármelyik híres históriai korszakban, ideértve László király korát és a nagyváradi békekötést is. Falu voltunk és Város lettünk. Hosszú út volt ez; romantikától a kapitalizmusig." 13 Nagyvárad az ország egyik legnagyobb vármegyéjének volt a fővárosa, így vonzáskörzete sem volt elhanyagolható. Nyugati értelemben is vidéki nagyvárosnak számított, sokrétű központi szerepköre ellenére sem tudott a Tisza bal partján levő terület regionális központjává válni. E szerepkör betöltésére Nagyvárad mellett egyaránt törekedett Debrecen és Arad is, sőt kisebb mértékben befolyást gyakorolt erre a területre Temesvár és Szatmárnémeti is. Emiatt e térségben teljes értékű regionális központ nem alakult ki, a szóban forgó városok kénytelenek osztozni e téren és beérni a részleges regionális központ szereppel. Ha a városiasodási folyamat tárgyi megtestesülését követjük, megállapíthatjuk, hogy a dualizmus előttről Várad kevés lakóházat örökölt (1869-ben 2778-at). Mivel - mint említettük - a város területe az egész időszakban változatlan maradt, így beépítettsége egészében véve is intenzív volt. 1900-ban a lakóházak száma 3619-re emelkedett, de az igazi gyarapodás ezután következett, s 1910-ben elérte az 5365-öt. Tehát mindössze tíz év alatt a növekedés 1746, és ez például Aradon csak 759, míg Kolozsvárott 405! 14 119
