Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Güntner Péter: Az infrastruktúra kiépítése Sopronban a XIX. század második felében 103-114

ja ellenezte a megváltást. A heves tiltakozás ellenére a vásárlást támogatók a szavazást keresztül­vitték. A szavazás így végül botrányos körülmények között zajlott le: az ellenzők kivonultak a he­lyiségből, s nem vettek részt benne. 37 Az átvétel után kiderült, hogy a vízvezeték a mondottnál ke­vésbé nyereséges: 1906-ban és 1907-ben az évi profit 20 000 korona volt. 38 Vélemények szerint a vízmű nyereségét csak abban az esetben lehetett volna növelni, ha kötelezővé tették volna a lako­sok számára a rendszerbe való becsatlakozást. Erre a lépésre azért lett volna szükség, mert a lako­sok közül sokan saját kútjaikat használták. 39 A fentiek alapján a vízvezeték megvásárlásának oka kétséges. Vitatható, hogy nem a város lakosainak érdeke, hanem egy szűk csoporté lett figyelembe véve, akik az eladásból hasznot húztak. GÁZMŰVEK, ELEKTROMOS ÁRAM 1918 előtt a soproni gázművek története két korszakra osztható: 1865-1897 és 1897-1918. A köz­világítás története Sopronban a XIX. század elején kezdődött, ekkor jelentek meg az első olajlám­pák. A 18. század végén a város két kapuja, az Előkapu és a Hátsókapu gyertyákkal volt kivilágít­va. Az angol városok infrastrukturális fejlődésének híre is korán eljutott a városba. A londoni gáz­világítás bevezetésének hatására 1817-ben a város vezetősége megvizsgáltatta a vezetékes gázvilá­gítás kiépítésének lehetőségeit Sopronban. 40 Az elkészült terv azonban a magas költségek miatt nem valósulhatott meg. 1865-ben a város pályázatot írt ki gázvilágítás létesítésére. A kiírásra több külföldi cég jelent­kezett ugyan, a gázműveket végül egy soproni részvénytársaság építette meg. A társaság 120 000 forint névértékű részvényt bocsátott ki, melyeket kivétel nélkül soproni lakosok vásároltak meg. A társaság megszervezésében döntő szerepet játszott Flandorffer Ignác, aki több más hasonló feladat­ban is kitűnt. 41 A részvénytársaságtól a gázművek tervezésére és építésére a megbízást Faehndrich nyerte el, aki a bécsi gázműveknél volt mérnöki állásban. 1866-ra elkészült az építési terv, s az év utolsó napján már a város első utcája gázvilágítást kapott. A városi tanács és a Soproni Légszeszvi­lágítási Részvénytársaság (németül Oedenburger Gas Actien Gesellschaft) között kötött szerződés kikötötte, hogy 75 év elmúltával a gázművek minden költségtérítés nélkül a város tulajdonába ke­rül, de akár hat év működés után a város megvásárolhatja azt. 42 Az első években az előállított gáz 42 százalékát közvilágításra, 49 százalékát pedig magánvilá­gításra használták fel. Az előfizetők száma a század utolsó évtizedeiben nem növekedett jelentősen, így a gázvilágítás a magánlakásokban nem vált általánossá. Míg 1868-ban 190 magán-előfizetőt számlált a társaság, addig az 1890-es években kb. 400-at. 43 Az előfizetők száma azért növekedett lassan, mert a gáz ára túlságosan magas maradt. Sopronban a gáz árában nem történt jelentős esés, mint pl. Angliában. Az intézményi előfizetők száma mégis növekedett, a kaszinó, a városháza, a színház, a kávéházak és az éttermek gázvilágítást kaptak. Az alacsony felhasználói kör mutatja, hogy a gáztermelés 1867 és 1897 között szerény ütemben emelkedett: csak megháromszorozódott. Az 1890-es években már a villanyvilágítás bevezetése került a figyelem középpontjába Ma­gyarországon. 1897-ben a soproni gázművek ajánlatot kapott a Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaságtól (németül Erste Eisenburger Electricitaetswerke A. G.) a két cég egyesítésére és az elektromos áram kiépítésére. Az ikervári erőművel a társulat már két várost, Sárvárt és Szom­bathelyet látta el árammal és a soproni piacot is meg akarta szerezni. 44 A soproni részvénytársaság visszautasította az egyesülést, mert meg akarta őrizni önállóságát. Ezután a vasvármegyei cég el­nöke, Batthyány Lajos, a Soproni Légszeszvilágítási Részvénytársaság felvásárlását határozta el. 600 forintos részvényenkénti áron a soproni gáztársaság részvényeinek 94 százalékát megvette. A tulajdonosok az árnak nem bírtak ellenállni, a részvények darabjáért ugyanis 200 forintot fizettek, de abból már a társaság 190 forintot visszatérített. Később kiderült, hogy Batthyány mögött belga, 107

Next

/
Thumbnails
Contents