Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Güntner Péter: Az infrastruktúra kiépítése Sopronban a XIX. század második felében 103-114

GUNTNER PETER AZ INFRASTRUKTÚRA KIÉPÍTÉSE SOPRONBAN A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN URBANIZÁCIÓ ÉS AZ INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE A XIX. század egész Európában a modern városi infrastruktúra megteremtésének korszaka volt. Ebben az időszakban az összes európai országban mind a városi lakosok aránya, mind a városok száma emelkedett. A gyors urbanizáció azonban súlyos egészségügyi problémákat okozott. A városok egészségügyi infrastruktúrájának kiépülése nem követte a városok fejlődését. A közművek hiányában a városok az egészségre kifejezetten ártalmasak voltak. A szennyezett folyók és patakok nem látták el a városi lakosokat megfelelő ivóvízzel, és az egyes városokban meglévő kezdetleges csatornahálózat nem gyűrte le a nagy járványokat. A növekvő egészségügyi problémák megmutatkoztak a magas halálozási rátában, a csecsemőhalandóságban és más tipikus városi betegségekben, mint pl. a tuberkulózis, amelyeket a városok „büntetésének" tekintettek.

1 Az infrastruktúra kiépítésében az élenjárók az angol városok voltak. Az urbanizáció és iparosodás hirtelen koncentrációja miatt Angliában jelentkeztek először megdöbbentően a városi problémák. A nagyon gyors népességnövekedés súlyos környezeti és egészségügyi defektusokat eredményezett. Egészséges ivóvíz híján a kolera bizonyult az egyik legsúlyosabb betegségnek. A legfontosabb feladatok közé tartozott a közművek építése: a vízellátás és a csatornázás biztosítása. Ezek kiépítése nemcsak a városok számára jelentett kihívást, hanem a XIX. század közepére nemzeti üggyé vált. A növekvő egészségügyi problémákra Angliában háromféle válasz született: az állami szerepvállalás, a magántőke és a városi aktivitás. A XIX. század első évtizedeiben a magáncégek tűntek ki infrastrukturális beruházásokkal, a második harmadban a közegészségügy terén a kormányzati erőfeszítéseket kell kiemelni, az utolsó harmadban pedig a városi aktivitás nőtt folyamatosan és vált meghatározóvá.

2 Míg Angliában az 1840-es években egy közegészségügyi mozgalom formálódott, addig Magyarországon a közegészségügy csak a kiegyezés után kapott kiemelt figyelmet annak ellenére, hogy a gondok még nagyobbak voltak, mint Angliában. A közegészségügy minden területén hiányosságok mutatkoztak, ezek pl. súlyos járványok kitörésében jelentkeztek. Az 1876:XIV. te. a közegészségügy rendezéséről a közegészségügyet nem deklarálta állami feladatnak, így a városok egészségügyi állapota az egyes városok feladatvállalásától függött.

3 Fontos hangsúlyozni, hogy a közművek építése nem vált politikai kérdéssé és mozgalommá. Mindazonáltal az urbanizáció és az iparosodás városi problémáira született háromféle angol válasz közül kettő, a városi aktivitás és a magántőke szerepvállalása jelentősnek mondható. Hasonlóan Angliához, először ez utóbbi volt a fontosabb. A nagy privát befektetések az 1850-es és 1860-as években kezdődtek a gázellátás terén, majd az 1890-es években az elektromos áram és a közlekedés biztosításával folytatódtak. A századvégen a városi feladatvállalás folyamatosan nőtt, ennek legjobb példájává Szombathely vált. A városok főleg vízvezetékek és csatornák építésében tűntek ki, de az elektromos művek közel felét is birtokolták. Annak ellenére, hogy a városok és a privát tőke is képviseltette magát a közművek kiépítésében, a befektetések nagyon kevésnek bizonyultak. Városaink keveset áldoztak saját fejlődésükre, ami megmutatkozott az infrastruktúra kiépítésében is. Ezt a következő adatok jól érzékelteti