Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Körmöczi Katalin: Deák Ferenc, Pest belváros polgára 39-44

KÖRMÖCZI KATALIN DEÁK FERENC, PEST BELVÁROS POLGÁRA 1867. június 8. Buda és Pest pompában, az ország örömmámorban és ünneplésben: magyar királlyá koronázzák a Mátyás-templomban Ferenc Józsefet - aki 1848 óta osztrák császár - és magyar királynővé Erzsébetet. Liszt Koronázási miséjének hangjai mellett Andrássy Gyula a császár fejére emeli a magyar koronát. A ceremóniának, a pompának két szembetűnő hiányossága van: két nagy személyiség, a két alkotó távolléte. A kiegyezést létrehozó Deák Ferenc, a „haza bölcse", önszántából marad távol, Liszt Ferenc, az ez alkalomra komponált mû, a Koronázási mise zeneszerzője pedig nemkívánatos személy a Mátyás-templomban, mert az udvari ceremónia kötelmei mást írnak elő. Deák Ferenc az általa létrehozott hatalmi struktúrában nem vállal hivatali tisztséget, nem vállal részt a második magyar felelős minisztériumban, azt Andrássy Gyulára hárítja. Nem fogadja el a miniszterelnöki, de a miniszteri bársonyszéket sem. S nem vállalja a nádor szerepének és tisztségének teendőit a koronázáskor, azt szintén Andrássy látja el. Deák Ferenc a nagy esemény, a koronázás napját az Angol Királynő szállóban, szobájában, karosszékében üldögélve, magányosan tölti, távolmaradását betegeskedésével indokolja. De talán közelebb állunk az igazsághoz, ha ezt a tettét azon utolsó szűk kilenc év kezdetének tekintjük, amelynek során egyre elvonultabb, egyre betegebb és egyre magányosabb lesz. A magányosság a szó szerinti értelemben soha nem következik be, de a „haza bölcse", a „haza atyja" mellett egyre inkább az „öreg úr" szerepét kapja politikai körökben. Deák nem érzi ünneplésre méltónak, talán igazán győzelemnek sem a megtalált kompromisszumot, tudja, hogy az esti fáklya- és gyertyafényes kivilágításkor maradnak sötét és még mindig gyászoló ablakok is a magyar fővárosban. Deák Ferenc 1854. november 11-én érkezett Pestre, azon őszi időben, mint ezentúl csaknem két évtizeden át minden esztendőben, ugyanis mint városlakó polgár ezentúl is májustól október végéig, november elejéig Zalában, Pusztaszentlászlón töltötte a közbeeső hónapokat. Lovas kocsival érkezett, de a déli vasút 1858-as felépülése után vasúttal utazott a nagykanizsai állomástól, odáig Pusztaszentlászlóról lovas kocsin tette meg az utat.

1 Pestre érkezvén előbb az Európa szállóban szállt meg, de már 16-án átköltözött az Angol Királynőbe, ott az épület déli homlokzatán a II. emeleti 71-72. számú szobákat lakta télen, a melegebb hónapokban pedig az északi szárny 54-55-ös szobáit.

2 A Deák-lakta szálloda helyén, a Nagyhíd utca szegletén, már a XIX. század elején is jó hírű fogadó állott. Az 1838-as árvíz után a házat Wodiáner Sámuel átépíttette a Duna-parti palotasorhoz illeszkedve. Az épület kétemeletes, dísztelen, utcai frontja mögötti előkelő és ízléses térkiképzésével; étteremmel, kávéházzal, biliárdteremmel, mahagóni falburkolattal, aranyozott fehér boltozattal, márványasztalokkal, hajlított székekkel és pamlagokkal Thonet első nagy volumenű berendezése volt Pesten. Termeit és száz lakószobáját előkelő társaság töltötte meg. Az 1848-ban Pestre költöző országgyűlés képviselőinek - a Vigadó mellett helyezkedvén el - törzshelyévé vált, s a politikai közéletben is vezető szerepre tett szert. 1848 decemberében, midőn az osztrákok Pestet bombázták, a tűz martalékává lett. Kiégett tetőzetét hamarosan helyreállították, bérlője, Bartl jóvoltából spicliktől mentes hazafias találkozóhely lett, és Deák odaköltözése után 39