Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Fabó Beáta: Iskolaépítés a fővárosban 61-76

egészséges fekvésű legyen, az iskola tájolása (hosszoldala legyen északi tájolású, mivel a túl sok napsütés nem jó), valamint a jó ivóvíz megléte (vízvezeték vagy fúrt kút) is fontos. A népoktatási törvény lényegében ugyanezt tartalmazta rövidebb formában. A város arra törekedett, hogy az iskolák építését meglévő telkeinek a felhasználásával oldja meg. A mintegy tíz év alatt megvalósított 23 építkezésből - főleg az 1874 utáni időszakban összesen 7 esetben került sor új telek vásárlására. A beruházások első szakaszában különböző okok indokolták a sürgős építést. A Józsefvárosban csak háromosztályos iskolák működtek, szükségessé vált a negyedik osztályok biztosítása (az itt lakó gyerekeknek mintegy félórányi járásra volt a legközelebbi 4 osztályos iskola). Az első iskolák nagyobb része az egyes városrészek központjában lévő régi iskola helyén vagy annak közelében, a templom szomszédságában épült fel: Lipótváros, Terézváros, Józsefváros. A sűrűbben lakott belterületeken néhány meglévő iskolát bővítettek (a belvárosi Reáltanoda Cukor utcai elemi iskolával, a józsefvárosi Ősz utcai iskola emeletráépítéssel és toldással bővült). A külterületeken általában a helybeli lakosok kezdeményezték iskola létrehozását, melyek szintén az ottani kápolnák mellé települtek (Herminamező, Kőbánya-Óhegy). A második szakaszban került sor a terézvárosi (mai erzsébetvárosi) és a ferencvárosi iskolák építésére a Nagykörúton belül és kívül. Ekkor épült fel közvetlenül a már meglévő terézvárosi elemi iskola mellé az új polgári iskola. A hely kiválasztásánál inkább az az elv érvényesült, miszerint az iskolák az iskolaszékek középpontjába kerüljenek (az iskolaszékek az 1868. évi törvény kapcsán 1869-ben jöttek létre, számuk először 21, Óbudával 22, amely majd 18-ra csökkent). Az új iskolák általában szintén a meglévő régiek közelébe kerültek (Nagykereszt u., Két Nyúl u., Szőlőhegy u., Két Szív u.). Az iskolák elhelyezése jótékony hatással volt környékükre. A Wesselényi utca-Hársfa utcai iskola építése kapcsán a tanügyi bizottmány javasolta a bűzös Hársfa utca csatornázását, valamint sor került a közeli bordélyház eltávolítására. A Kőbányán parcellázással kialakuló városrész, a Ligettelek szélén, a városrész jövőben várható központjában épült fel a külterület második önálló iskolája. A harmadik építési szakaszban a már egyesített főváros igyekezett pótolni a budai oldal sürgető elmaradásait. Városrészenként általában egy iskola működött (a Vízivárosban kettő), valamint egy-egy a külső városrészekben (Svábhegy, Lipótmező).'

7 A Tabánban, a Vízivárosban, Újlakon és Óbudán új iskolák létesítésére vagy bővítésére került sor. A negyedik szakaszban még néhány elmaradást pótoltak Pest bel- és külterületén (Lovag u., Nagykereszt u., Rákosfalva), valamint a budai Svábhegyen. AZ ÉPÜLETEK KIALAKÍTÁSA Az épületek kialakítására vonatkozóan Gönczy általános útmutatást adott. Az általános elvek mellett (tisztán tartás, fűtés, szellőzés, árnyékszékek) meghatározta az iskolában szükséges helyiségtípusokat és azok ideális méretét: 800(!) gyermekre 16 tanterem (12 négy szögláb egy tanulóra és a berendezésre gyermekenként 17 négyszögláb), közös és tágas tornaterem, iskolai könyvtár (ez nem valósult meg ebben az időszakban), tanári szoba, iskolai őr lakása. Kitért finom építészeti részletekre is, mint például: „a falak éleit csapinósan kell rakni", mert ezáltal több világosság biztosítható, meghatározta a padló- és falburkolat anyagát stb. Előrelátó gondolkodását mutatja, hogy javasolta, a tantermek egy része legyen egymásba nyitható vizsga vagy több osztály közös felügyelete céljából. Vizsgálta a különböző fűtési rendszerek alkalmasságát - szellőztetéssel kombinálva - erre az egyedi épületfajtára tekintettel. Direktíváit olyan részletességgel dolgozta ki, hogy azok olykor a mai építésügyi szabályzat részletességének is megfelelnek (például 100 gyerek/4 árnyékszék, ÉNy vagy EK irányú tájolással). 64