Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Járvány, városi környezet és a közegészségügy megszervezése 51-60

sek ehhez képest lényegesen kevésbé voltak hatékonyak. A háztulajdonosokat kötelezték az árnyékszékek és a házi csatornák rendszeres napi tisztítására és fertőtlenítésére, a szemét és a trágya eltávolítására, a túlzsúfoltság elkerülésére. A városigazgatás nem rendelkezett megfelelő szervezettel és személyzettel mindennek ellenőrzésére. Ez a kerületenként, a kerületi elöljáróságok munkájában amúgy is közreműködő „intelligensebb elemekből" alakított „vészbizottságok" vagy járványbizottságok feladata volt. Nekik kellett házról házra járva ellenőrizniük az előírások betartását. Még a fertőzés áldozatául esett egyének holmijának, lakóhelyének fertőtlenítése is saját családjuk feladata volt. Ezt csupán 1882-től intézményesítették, amikor először alkalmazott a városi hatóság minden kerületben hivatásos „desinfecteur"-öket.

1!! Az önálló városi közegészségügyi intézményrendszer megalapozásának döntő lépései az 1850-es években történtek meg. Az abszolutista kormányzat rendelkezésére 1850-ben választották el első ízben Pest város főorvosának tisztségét a Szent Rókus Polgári Kórház igazgatói állásától, és ekkortól működött többé-kevésbé folyamatosan az egészségügyi bizottmány. A tiszti főorvos mellett még 1872-73-ban sem működött szervezett hivatal. A 8 kerületi főorvos alapvető feladata a szegény betegek gyógyítása volt. Orvosi kerületenként l-l halottkém és bába, a szegényház és dologház orvosa, valamint 5 állatorvos alkotta a város kórházon kívüli egészségügyi személyzetét.

19 Kőbányán csak 1873. január l-jétől szerveztek kerületi főorvosi állást (ez volt a 9. orvosi kerület), itt korábban a hatósági állatorvos foglalkozott seborvosként emberek gyógyításával is.

20 A kolerajárvány alatt napidíjas járvány orvosokat is alkalmazott a hatóság, lakásukat vörös lámpásokkal jelölték meg. Valamennyi orvost köteleztek a koleramegbetegedések azonnali bejelentésére, az ezt elmulasztókkal szemben 50-100 forint bírságot helyeztek kilátásba. A fertőző betegségek általánosan kötelező bejelentését csak később, 1881-ben vezették be, addig a magánorvosok által kezelt fertőző betegekről nem álltak a hatóság rendelkezésére megbízható kimutatások. Az egyesülő fővárosnak két közkórháza volt. A már Pest városa által eltávolításra ítélt Szent Rókus Közkórház, amelyhez az 1860-as évek végén csatolták fiókkórházként az Üllői úti vámnál található, a katonaságtól megszerzett barakképületeket. A mai Széna tér környékén elhelyezkedő budai Szent János Közkórházat Gebhardt Lajos Rókus kórházi igazgató minősítette „e nemben hazánk legprimitívebb intézeteinek egyike"-ként.

21 A Rókus, fiókkórházával együtt, kb. 1200, a Szent János kórház, a városegyesítés után fiókkórházként hozzácsatolt óbudai koródával együtt mintegy 300 beteget tudott befogadni. Kolerabetegek felvételét a Rókus kórházban megtiltották, az Üllői úti barakképületben, valamint a Kerepesi úti omnibusztelepen rendeztek be ideiglenes járványkórházat. Ezenkívül az izraelita hitközség kórháza látott el jelentékeny számú kolerabeteget. Budán a járvány első szakaszában a betegek többségét az Irgalmasok Kórháza, részben pedig a Szent János kórház fogadta be. 1873 májusában a honvédség kiürítette a Várfok utca és a Vérmező találkozásánál lévő Aszalay-féle laktanyaépületet, ettől kezdve ez szolgált járványkórház céljára. A környezetorientált járványmegelőzés súlyos intézményes és anyagi korlátokba ütközött. A legsúlyosabb kudarcot az a tény jelentette, hogy a közegészség legfőbb emeltyűjének remélt vízvezeték az adott körülmények között maga is inkább elősegítette, mintsem gátolta volna a járvány kitörését. A járványgócként szolgáló tömegszállásokról, túlnépes lakásokból kitelepítendők számára csak a kitoloncolást tudta kilátásba helyezni a városi hatóság. Mindemellett mégiscsak itt lelhetjük fel a tudatos hatósági lakáspolitika első lépéseit, mindenekelőtt a pincelakások elleni rendszabályokban. A közgyűlés 1873 júniusában csak a végleges lejtmérési magasságra még fel nem töltött utcákban engedélyezte pincehelyiségek lakás vagy műhely céljára történő felhasználását.

22 1874-1878 között 1265 pincelakást tiltott be a városi hatóság.

23 Érdemes megemlíteni, hogy a Fodor József vezetése alatt 1874-ben létrejött egyetemi közegészségtani intézet közvetlenül a kolerajárványnak „köszönhette" felállítását. 1872 novemberé57