Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Draveczky Balázs: A "Sasok" és Kamermayer Károly 45-50

A másik história ugyancsak jeles eseményhez kötődik. 1871. május 7-én volt Blaha Lujza első Nemzeti Színház-béli fellépése. A nagy sikerű fővárosi bemutatkozás után a bankettet az Arany Sasban rendezték. A színészek asztala mellett „egy hosszú asztalnál ült egy nagy férfi-társaság. Kérdeztem: Kik azok? Az asztal a Sasoké, mondották. Többször felhangzott az éljen az ő asztaluknál. Amint odanéztem, poharat emeltek és rám köszöntötték, amíg ki nem értem a teremből, folyton éljeneztek" - olvashatjuk a Nemzet Csalogánya naplójában.

6 A millennium előtt lebontották az Arany Sast. A Sasok maradékai új helyre, a Kalap (ma Irányi) utcába költöztek. Ám társasági életük folyt tovább. Egy-egy tavaszi vagy Márton-napi nagy poharazás híre hamar szertefutott a városban. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum a közelmúltban egy ezüstfedelű, ún. hámozott üveg söröskupát vásárolt, melynek felirata a következő: „Szeretett elnökünknek Márton napi emlékül a 'Sasok' 1912. XI. 11." Az értékes relikvia az utolsó Fősas nevéhez fűződik. Röviddel halála előtt kapta. Az utolsó elnök Kléh István (Pest, 1825. július 25-Budapest, 1913. január 14.). Ügyvéd, újságíró, bankár. Az 1840-es években a fővárosi lapokba dolgozott, 1844-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Részt vett az 1848. márciusi pesti mozgalmakban, majd Kossuth mellett pénzügyminiszteri titkár lett. 1849-ben Szatmár megye kormánybiztosaként honvédzászlóaljat toborzott. Világos után egy ideig bujdosott, később ügyvédi irodát nyitott Pesten. 1856-tól a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület választmányi tagja, 1889-ben elnök-igazgatója lett. Sokat tett a főváros fejlesztéséért, szépítéséért. 0 volt a fővárosi Népszínház egyik alapítója is. Fő művei: A pesti forradalom története 1848-ban (Pest, 1848) - melyben elsőként foglalkozott az emlékezetes események történetével - és Az ausztriai büntetőjog (Pest, 1853). A Sasok fogytak, fogyatkoztak. Az I. világháború előtti évben összejöveteleik meg is szűntek. Régi dicsőségüket számos, a fővárosért végzett kisebb és nagyobb fehérasztal mellett is született munkájuk, asztaltársaságuk, a „Sas és sörház", „A Saskör és ház" tréfás megnevezésű találkozók sora, a róluk elnevezett utcák, emléktáblák mellett a fenti kulináris különlegességek és több nagy értékű múzeumi tárgy is őrzi. JEGYZETEK 1. GUNDEL-HARMATH: A vendéglátás emlékei. Bp., 1979. 81-83. 2. Magyar Elek (1875-1947) újságíró. Azonos a hajdan népszerű „ínyesmester"-rel, akit mint gasztronómiai írót és jeles személyiséget is a szakma a legjelesebbek között tart számon. Eredeti, több kiadásban megjelent szakácskönyvei ma már antikváriumok keresett példányai. Reprint kiadású szakácskönyvei napjainkban is népszerűek mind a szakemberek, mind az amatőrök körében. Pesti históriák című könyve sajnos 1920 óta nem jelent meg új kiadásban. Bővebb életrajza: Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest, 1969. 119-120. 3. Részletek MAGYAR Elek Pesti históriák című könyvének Szálloda az Arany Sashoz című fejezetéből. 20-27. 4. MAGYAR, i. m. 21. 5. Nagymagyarország szakácskönyve (Szerk.: LUCULLUS) 1939. 90-91. 6. BLAHA Lujza naplója. Budapest, 1987. 113-114. FELHASZNÁLT IRODALOM ÉS FORRÁS BLAHA Lujza naplója. Budapest, 1987 GUNDEL Imre-H

ARMAT Judit: A vendéglátás emlékei. Budapest, 1979 MAGYAR Elek: Pesti históriák. Budapest, 1920 PODMANICZKY Frigyes: Emlékezései. Naplótöredékek I—II—III. 1824-1886 PORZÓ (ÁGAI Adolf): Utazás Pestről Budapestre. Budapest, 1908 A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum Adattára 50