Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Körmöczi Katalin: Deák Ferenc, Pest belváros polgára 39-44

újból politikai központ.

3 Szobája lett gyűlhelye a művelt Magyarországnak, ahová az „ország előkelői, a nemzet művelt köre elzarándokolt", „azon egyetlen hely, ha az évek során tárgyaltatott politika: az irányadó volt".

4 Mindenki országszerte azt kívánta tudni, mit mond Deák Ferenc, s az ismerős és ismeretlen látogatók élőszóval terjesztették az ország minden zugában Deák véleményét, politikai irányelveit. Deák központja lett a „honmaradt magyar emigrációnak" s szervezője a magyar társadalmi életnek. Központot szervezett maga köré: „társadalmi, majd politikai szalont csupán egyéniségének varázserejével". Mint korábban az irodalmi életben Kazinczy, aki irodalmi levelezésével irodalmi életet szervezett, s mint Széchenyi István, aki lóversenyeivel, kaszinójával gazdasági, társadalmi szervezőerőként mutatkozott. Ebből a kedélyes, családias „szalonból" nőtt ki a későbbi Deák-klub, majd Deák-párt, átvéve annak társadalmi szellemét és örökségét.

5 Deák tudatosan vállalta magára ezt a szerepkört a kiegyezés előtt a beszűkült tevékenységi szférákban megmaradt lehetőségként. Lakása összetartó erő volt - mert azok számára, akiket a politikai nézeteik szétválasztottak, a légkör kedélye és családiassága megteremtette az érintkezési és a tájékozódási pontot - mert nem tudta oly jól a bécsi belügyminiszter vagy pénzügyminiszter, mi történik az ország minden részében, mint tudták azt Deák szobájában: „nem volt senki, aki az ország állapotát csak távolról is annyira ismerte volna, mint ő".

6 A vidék minden nevezetesebb személyisége Pesten járva meglátogatta, híreket hozott és vitt. Deák mindennapos látogatói között említhetjük - az angol királynőbeli két lakótárson, az erdélyi gróf Mikes Jánoson s Kemény Zsigmondon kívül - Csengery Antalt, Wenckheim Bélát, Szentiványi Károlyt, Eötvös Józsefet, a konzervatív Vay Miklós bárót, Klauzál Gábort. Szalay László történész az ünnep- és vasárnapok látogatója volt. Deák szobája volt az Angol Királynő szállóban az a politikai központ, amelyben megfordult minden politikus, de levélben legalább tanácsot kért lakójától, aki politikai téren lépésre készült. Itt elmélkedtek Deák és elvbarátai a haza sorsa felett, itt érlelődtek Deák gondolatai, készültek az első fogalmazványok - olykor a véglegesek is - Csengery Antallal, Eötvös Józseffel és Horvát Boldizsárral. Ez az a szoba, amely mintegy sugározta a nemzet programját, a feliratban megfogalmazottat: „Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságát, melyet őseitől öröklött." Deák Ferenc az 1865-ös országgyűlésen mint Pest belváros képviselője jelent meg, s tekintélye még nagyobb, mint 1861-ben. Az 1865-67-es országgyűlésen a képviselőház elsöprően nagy hányadát a Deák-párt bírta. Ezzel a táborral valósította meg a kiegyezést, megtalálva a közjogi formulát az ország nemzeti és polgári átalakulásának törvénybe iktatásához. Politikai pályája lényegében az 1873 novemberében elmondott képviselőházi „hattyúdalával" ért véget. Két nappal később éjszakai rosszullétével vette kezdetét élete utolsó, kétesztendős szakasza. Betegeskedése makacsnak s véglegesnek bizonyult. Ekkor már nem járt ki, és csak a legközelebbi ismerőseit fogadta; a Vörösmarty család tagjait, a Nedeczkyeket. Ápolóként a szálloda szomszéd szobájába beköltöző Bogdánovics Villibárdnét, Vörösmarty Ilona egykori parasztdadáját fogadta el.

7 A Pestre költözése utáni első években Deák esténként eljárt a Nemzeti Színházba, lóversenyekre, a Nemzeti Casinóba. Majd szórakozásai elmaradtak, s csak a kaszinóba ment el naponta rendszeresen. Mint az Akadémia tiszteletbeli tagja részt vett az akadémiai üléseken, később Eötvös Józseffel, Szögyény Lászlóval és Teleki Domokossal az Akadémia igazgató tagja is lett. Deák ifjúkora óta sok időt töltött mozgással a szabadban, napi sétákat, kirándulásokat tett pesti évei alatt is. Több útvonala volt: szállásától elsétált a Vámházig, hogy aztán onnan a Városligetet megkerülve térjen a városba vissza - általában már néhány tagú kísérettel. Gyakran elment a Svábhegyre, Zugligetbe vagy Klauzál Gáborhoz Kis-Téténybe. Ha nem gyalogolt, a városon belül kétlovas bérkocsin vagy omnibusszal utazott. A rendszeres és többórás napi mozgásnak köszönhetően testessége ellenére „mozdulataiban nincs semmi nehézkesség későbbi éveiben sem" írja Vörösmarty Ilona," s hozzáteszi, gyakori, hogy reggeltől estig jár a szabadban étkezés nélkül, korán kel, későn fekszik, reggelit, vacsorát elhagyja, nem foglalkozik az étkezéssel, s hogy szeret 41