Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Czaga Viktória: Testvérvárosokból főváros 30-38

szép, ifjú, s ami fő: gazdag hajadon, Buda ellenben rozzant, öreg, szegény és ágrólszakadt öregúr. „Buda Pesttel, mint mondják, egybe akarnak kelni: nem hihetem. Buda már nagyon vén, aztán pénze sincs... Pest egy ifjú hölgy...",

4 akinek, a ragyogó jelen mellett, fényes jövője van. Valóban, a dinamikusan fejlődő Pest ebben az időben már elvitathatatlanul az ország gazdasági és szellemi életének központja, de facto az ország fővárosa, annak tekintették és annak is vallotta magát.

5 Ezzel szemben Budát az 1703-as privilégium fővárosnak nevezi - tehát de jure az -, s mert a kormányfőhatóságok (helytartótanács, kamara) központja, a közvélemény udvarhű és német hivatalnokvárosnak tekintette. A város csak akkor kapott dicséretet, amikor valamilyen látványos gesztust tett magyarosodásának bizonyítására. így például 1847-ben, a budai dűlőkeresztelő alkalmával: „bár fővárosunk lakosainak nagy része idegen ajkú, de nem idegen érzelmű és szellemű... a budai polgár büszke arra hogy bár német ajakkal, magyarnak nevezheti magát"

6 - s majd huszonöt év múlva, a városegyesítés előestéjén is szemrehányással illetik, mert egy jómódú polgárai által alakított részvénytársaság német színházat akart Budán építeni.

7 Budával ellentétben Pest magyar jellegét erősítette, hogy az ország vezérmegyéjének tekintett Pest megyének is a székhelye. A városi tanács már 1840-ben a magyar nyelvű ügyintézésről döntött, míg Budán Házmán Ferenc főjegyző rendreutasításban részesült, mert magyarul szólalt fel a tanácsülésen." A reformkorban a szerepeket is kiosztották a két városra: eszerint az ország szívének, Pestnek kell éltető erővel ellátnia a vén Budát, cserébe Buda, a hajdan független Magyarország fővárosa, ősi dicsfényét sugározza Pest városára, így téve annak dinamikus fejlődését szalonképessé. Az érvek és ellenérvek sorjázása közben azonban nem kérdőjeleződött meg Széchenyi azon gondolata, hogy a két város egymásra van utalva, s csak együtt lehetnek Magyarország fővárosa. E gondolatot a negyvenes évektől csak erősítette a születése pillanatától az egyesítés jelképévé váló, épülő Lánchíd. Az országgyűléseken az egyesítéshez vezető első kezdeményező lépést Házmán Ferenc, Buda város főjegyzője és követe tette meg 1848-ban, s az alkalmat az első felelős magyar minisztérium kinevezése szolgáltatta: az utolsó rendi országgyűlés bezárása előtt indítványozta, hogy mondja ki az országgyűlés Buda és Pest törvény általi egyesítésének szükségességét.

9 Buda város akkori vezetői ugyanis - joggal - tartottak attól, hogy a minisztérium Pestet jelöli ki székhelyéül, s a volt kormányfőhatóságok megszűntével Buda nem lesz többé az ország közigazgatási központja, ami reá nézve „nagyobb csapás lenne a legdühösebb ellenség dúlásainál".

10 A pesti tanácsi vezetők válaszként - azon túl, hogy követük, Károlyi István, mint jelentette Pozsonyból, „visszatorlotta e méltánytalan eljárást" - reményüket fejezték ki, hogy az egyesítés „e város községének meghallgatása nélkül nem fog törvénybe iktattatni, annak idején ez ügy érdemlegesen tárgyaiandik"." Az országgyűlés azonban törvény helyett az összehívandó népképviseleti országgyűléshez utalta Házmán indítványát, és Szemere Bertalant, a leendő belügyminisztert bízta meg az egyesítés előkészítésével. Szemere 1849. június 24-én adta ki - Kossuth Lajos kormányzó-elnök ellenjegyzésével ellátott - rendeletét a három város egyesítéséről, azon indokkal, hogy „a magyar álladalomnak csak egy fővárosa lehet, mellynek élő erejét főleg Pest, történeti ős emlékezetét főleg Buda adja meg: ... a testvér két főváros mint Budapest ezennel egyesíttetik".

12 A végrehajtásra azonban nem maradt idő. Jó két hét múlva, július 8-án a kormánynak menekülnie kellett a fővárosból. Az önkényuralom éveiben a városok egyesítéséről szó sem lehetett. A forradalom fő fészkének tekintett Pest városát nem egyesítették a megbízható német városként kezelt Budával. A városi autonómia felszámolása mellett csupán Buda és Óbuda mezőváros adminisztratív egyesítésére került sor,

13 ami azt jelentette, hogy a budai községtanácsban Óbudát négy tanácsos képviselte, de pénz- és adóügyeit önállóan intézte. Az októberi diploma kibocsátása után a mezőváros visszanyerte önállását.

14 1867-ben Buda a szabadságharc bukásával emigrációba kényszerült egykori főjegyzőjét, 32 •