Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Czaga Viktória: Testvérvárosokból főváros 30-38

CZAGA VIKTÓRIA TESTVÉRVÁROSOKBÓL FŐVÁROS Buda és Pest egyesítésének gondolata azóta foglalkoztatta a két város értelmiségét, amióta Széchenyi István felvetette - egy angol szájába adva saját szavait -: „Fővárostok nevét Budapestre kellene változtatni, ... s így két város egyesülne, ...Mily haszon áradna ezen egyesülésből, mily virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva!"

1 A reformkori városegyesítésnek azonban - a két város polgárainak ellenérzésén túl - számos akadály állta útját, közülük a legkézenfekvőbb az állandó összeköttetés hiánya, amelyre hivatkozva az uralkodó mereven elzárkózhatott - többek között - az országgyűlést Pestre hívó követelések teljesítése elől.

2 A múlt század harmincas éveitől a korabeli hírlapokban az egyesítés mellett és ellen felsorakozó érvek elsősorban érzelmi síkon ragadták meg az olvasókat. Közülük nem egy éppen Széchenyi javaslatából került át a köztudatba, például hogy Pest az ország szíve, s ezért kell egy fővárosnak „... egy és nem megoszlott ellenmondó szívnek" lennie, de az is, hogy a két város féltékeny egymásra, azaz „... nem a legjobb szemmel nézi egymást"; és számos kortárs hitte - a két város vezetőinek kivételével -, hogy az egyesítéshez elegendő „a két név egybeolvadása", mely „Buda és Pest érdekeit s érzéseit egyesítené, s így erősítené".

3 Az az egyesítést ellenző kép is ebben az időben született meg, mely az 1870-es években az újságok kedvelt ábrázolása lett: a két város házasodni készülő félként áll szemben egymással. Pest 1.4.4. Baelz rajza után: Wahrmann Mór 1.4.5. Cserna Károly: Házmán Ferenc