Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Pest-Buda vajon "mily kifejlésre képes"? 19-29

kapcsolódott a gyors urbanizációból fakadó igények kielégítéséhez. Közvetlenül az építő- és építőanyag-ipar állt a roppant kiterjedt lakóház- és középítkezések hátterében, ugyanakkor a vas- és gépgyártás jól szolgálta egyebek között a vasútépítkezések szülte igényeket. Budapest vitathatatlanul küllemének látványos és gyors ütemű átalakulásával vívta ki lakói és az ide látogató kortársak bámulatát.

18 Vegyük tehát röviden számba, hogy mi minden épült egykét évtized leforgása során a fővárosi funkciónak való minél teljesebb megfelelés érdekében. Az európai mércével mérve is impozáns Sugárút az érett historizmus jegyében tervezett neoreneszánsz bérpalotáival és néhány jellegzetes, kulturális célú középületével vált széles körben ismertté. Az 1885-től Andrássyra átkeresztelt reprezentatív útvonalon kapott helyet Ybl Miklós ragyogó Operaháza 1884-ben, de itt épült fel a régi Műcsarnok (1877), a régi Zeneakadémia (1879) és a Képzőművészeti Főiskola is. A középítkezések zöme tehát kulturális és természetesen politikai rendeltetésű szervezetek elhelyezését célozta.

19 A már említettek mellett még utalhatunk az 1880-as és 1890-es évtizedek minisztérium-, egyetem- és múzeumépítkezéseire. Amellett azonban, hogy a fővárosi funkció természetszerűleg komoly igényt támasztott egy sor új és kivált monumentális középületre, nem elhanyagolható a modern gazdaság ilyen irányú kívánalma sem. Ebből a szempontból a főként a századfordulón virágzó bank- és kereskedelmi célzatú építkezéseket kell megemlíteni (áruházak és vásárcsarnokok). Mégis: a fizikai urbanizációnak ebben a szférájában a lakóház-építkezés tömegessége az igazán szembetűnő. Az 1870-es és 1880-as évtizedekben az új épületek kétharmada, később ennél is nagyobb hányada állt lakóházakból. S közben viszonylag kevés épületet bontottak el azért, hogy helyet szorítsanak az újaknak, melyek az esetek döntő hányadában legalább két, de inkább három- és négyemeletes bérházak voltak.

20 Nem csoda tehát, ha Budapest újonnan felemelkedő vagyoni elitje - melyet jól dokumentál az 1200 legnagyobb adófizető rendszeresen összeállított jegyzéke - a város egyesítése körüli években, sőt még az azt követő évtizedekben is sokáig a háztulajdonosok leggazdagabb)

ait tömörítette feltűnően nagy számban. Kik lakták vajon a várost akkor, amikor sor került Budapest egyesítésére, és hogyan alakult a társadalom összetétele az azt közvetlenül követő időben? AZ ORSZÁG LEGPOLGÁRIBB VÁROSA Egy társadalom elitje sok mindent elárul a társadalom egészéről. Vessük tehát pillantásunkat az 1873-ból származó virilisjegyzékre, hogy megállapíthassuk a frissen alakult Budapestet benépesítő társadalom fő jellemvonásait. Amint már Vörös Károly is megállapította: a polgári vagyonképzés szerepe bizonyult döntőnek az elit összetétele szempontjából. így tehát a „legnagyobb számban a legkülönbözőbb fajta termény- és állatkereskedők, építészek, építési vállalkozók és az ő munkájuk nyersanyagát szállító építőanyag-gyárosok és -kereskedők s végül a nagy vagyonú háztulajdonosok kerülnek be a város legvagyonosabb, vagyonukkal most a közügyek intézésére is befolyást nyert embereinek soraiba".

21 Az, ami ezután következik, röviden a Budapestre koncentrálódó (korlátozódó?) tőkésgazdaság- és társadalomfejlődés látványos kibontakozásaként is felfogható. 1888-ból való a legnagyobb fővárosi adófizetők újabb fennmaradt jegyzéke. Ennek alapján, Vörös Károlyt követve, megállapítható, hogy: 1. a városok régi polgársága (benne nagyszámú német Bürgerrel) mindinkább kiszorult a vagyoni (és virilis-) elitből; 2. az egyre jobban előtérbe kerülő ipari nagyvállalkozók között ugyanakkor kezdtek túlsúlyba kerülni a műszaki szakszerűséget képviselő menedzser-vállalkozók; 3. végül kialakulóban volt egy „szilárd, stabil vezetőréteg, élcsoport", amely nemcsak komoly anyagi hatalom birtokosává lett az idők folyamán, de társadalmi presztízsét tekintve is konszolidálta a helyét az elitben.

22 28