Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Basics Beatrix: Három emléklap az 1870-es évekből 187-192

kodása szempontjából is mai szemmel tekintve talán nem ezeket sorolnánk föl, de a kiegyezés időpontja mindenesetre nem szerepel közöttük. A képmás az idősödő uralkodót mutatja be, nem tartozik a legjobbak közé, a kiegyezés ideje körüli portrék típusába sorolható. A harmadik grafika is a 25. éves uralkodói jubileum emléklapja: Franz Kollarz rajza után Johann Wilhelm Frey litografálta. A fölül félkörívesen záródó oltárképszerű, nagyméretű allegorikus kompozíción jól érzékelhető Kollarz mesterségbeli tudása. Középen magas posztamensen áll I. Ferenc József, szinte mint önmaga szoboremlékműve, osztrák koronázási díszbe öltözve. Feje fölé két angyal tart koszorút. Jobbjában a „Viribus unitis" feliratú pecsétes oklevél látható, balját egy kétfejű sas által tartott asztalkára helyezett nyitott könyvön nyugtatja. Háta mögött trónszék, a kép felső részének hátterében elmosódottan a bécsi Votivkirche (balra), a császári esküvő (balra lent) és a királlyá koronázás (jobbra; a jubileum tulajdonképpen nem a magyar királlyá koronázásra vonatkozik, mert annak évfordulóját 1892-ben ünnepelték) jelenetei tűnnek föl. A kép előtere két jól elkülönülő részre oszlik. Baloldalt a trón lépcsőjén álló, antik öltözetű kardos, Géniusz a pajzsáról szétlövellő fénysugarakkal kergeti el az orgyilkosok csoportját, köztük egy sötét köpenyes, tollas kalapos karbonarót. Jobbra hódoló alattvalók tömege jelenik meg, kik közül egy magyar, egy osztrák és egy cseh a trón lépcsőjéről koszorúkat helyez el az uralkodó lábaihoz. A hódoló alattvalók fölött a háttérben az 1873-as világkiállításra készült, a Práterben fölépített rotunda emelkedik. Elöl középen homlokán csillagot viselő nőalak tartja a felirat tekercsét, ezen olvashatjuk az emléklap tulajdonképpeni címét: Gedenkblatt zur Jubileumsfeier sr Majestät des Kaisers und Königs Franz Josef I. 2. December 1873. A negyedszázados uralkodói jubileum kétségtelenül olyan esemény, mely emléklapon való megörökítésre méltó volt. Ez a kompozíció részben a korszak vallásos festészetének megoldásaiból kölcsönözte eszközeit, másrészt viszont az ugyancsak gyakori és kedvelt allegorikus ábrázolásokkal is mutat rokonságot. Jellegzetes, hogy események sorának bemutatása mellett láthatjuk a főszereplő portréját is, és látképrészletek is megjelennek. A műfajok effajta keverése megszokott gyakorlat volt az ilyen jellegű kompozícióknál, az emléklap század végi historizáló változatának közismert módszere. A három grafikát részben műfajuk, részben pedig keletkezési idejük révén lehetett együtt tárgyalni. Bár kettőnek a témája azonos, a megfogalmazás teljesen különböző. Mindazonáltal ugyanazon műfaj három különféle megvalósítási módját példázzák, kettő a korszak elismert művészeinek munkájaként. Az allegorikus ábrázolások egy típusát képviselték az emléklapok a sokszorosított grafika műfajában. Valamilyen egyszeri, különleges alkalomra, eseményre való megemlékezés eszközéül szolgáltak (trónra lépések, jubileumok, évfordulók stb.). A készítés indoka alakította ki a formát is: monumentális hatásra törekvő megoldások, architektonikus elemek alkalmazása, dekoratív keret, gyakran magyarázó szöveg. Emellett az aktuális történelmi személyiség portrészerű bemutatása sem hiányzik. Az emléklapok közvetlenül a forradalom és szabadságharc után kezdtek megjelenni, s legnagyobb számban az 1860-as, 1870-es években keletkeztek mint az allegória romantikában gyökeredző műfajának „földhözragadtabb", konkrétabb változatai. A LAPOK ADATAI 1. Az 1869-72-es országgyűlés emléklapja. Papír, litográfia, 83x58,9 cm. MNMTKCs ltsz. 4750. Jelezve balra lent: Kőre rajzolta ifj. Marastoni József 1872. Nyomt. Grund V. Pesten. Jobbra lent: Tervezte és kiadja ifj. Marastony József Pesten." (Gerszi T.: A magyar kőrajzolás története a XIX. században. Budapest, 1960.183. o. 49. szám.) 189