Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - B. Nagy Anikó: Alkalmi művészet a nyomtatványokon 175-185

A század utolsó évtizedeire a litografált nyomtatványokat lassan kiszorította az olcsóbb és termékenyebb cinkográfia - a fadúc és a betűk együttes nyomhatósága miatt újra felfedezett fametszés és a fotomechanikai eljárások. A Millenáris Kiállítás Bíráló Bizottságának kitüntető oklevelei szinte kivétel nélkül fametszetek és fénynyomatok. Az újabb technikák és a hatalmas példányszámok az alkalmazott grafikában stílusváltást hoztak. A kőnyomtatás a kevés példányszámban készülő, igényes művészi kivitelt kívánó műfajokban, például az exkluzív oklevelekben, diplomákban élt tovább. JEGYZETEK 1. Az értékpapírokat Pallós Lajos az alábbiakban határozta meg: „Az értékpapír tágabb jogi értelemben olyan okirat, amelyben valamely követelés oly módon testesül meg, hogy annak érvényesítése csak a papír által lehetséges. Ez a meghatározás a bankjegytől kezdve az adóslevélen, csekken és váltón át a részvényig és a kötvényig az értékpapírok legszélesebb körét öleli fel." PALLÓS Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabb Kori Történeti Múzeumban I. Folia Historíca XVIII. 289-314. 2. Vö. Maurice RICKARDS: Collecting Printed Ephemera. London, 1988 3. ACZÉL Eszter: Pénz, pénztár, takarékpénztár. Fejezetek a magyarországi takarékpénztárak történetéből 1839-1939-1989. Kiállításvezető, Magyar Nemzeti Múzeum. 4. A Magyar Nemzeti Bank története I. 1816-1924. A vonatkozó fejezetet KÖVÉR György írta. 155-250. 5. NÓVÁK László: A nyomdászat története VI., é. n. 6. GERSZI Teréz: A magyar kőrajzolás története a XIX században. Budapest, 1960. 73. 7. SINKÓ Katalin: Ideálkép, portré, életkép. Műfaji összefüggések a romantikus képzőművészetben. Ars Hungarica, 1987.1.49. 8. NAGY Ildikó: A műfajok hierarchiája a historizmus szobrászatában. 118. In: A historizmus művészete Magyarországon. Budapest, 1993. (Szerk.: ZÁDOR Anna) 185