Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A budapesti falképfestészet 161-174

SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA A BUDAPESTI FALKÉPFESTÉSZET A KÖRÜLMÉNYEK A XIX. század harmadik harmadában Budapesten széles körű művészeti program bontakozott ki, amelynek deklarált célja a városban kialakuló közterületek világvárosi rangú díszítése volt. A program egyik preferált ágazata az új, reprezentatív képzőművészeti műfaj, a középületek díszítésére szolgáló monumentális falképfestészet. A falképfestés szinte előzmények nélkül bukkant fel a főváros középületeiben az 1860-as évek végén. Nem organikus fejlődés eredménye volt, hanem a kulturális életet mozgató politilcusok hathatós támogatása következtében jelent meg, a nagy serkentő: br. Eötvös József kultuszminiszter. Eötvös igen hamar felismerte a falkép agitatív erejét, és politikai programjába emelte a nagy hatású műfajt; eszmei társa, Trefort Ágoston pedig az ő elképzeléseit vitte tovább. Az eleven művészeti élet létezése - mint az emelkedés egyik rangos mutatója - Magyarországon a reformkor óta politikai kérdés. Az „utolérési komplexumától serkentett reformerek, akik arra vágytak, hogy Európa művelt nemzetei közé soroljanak bennünket Nyugaton is, a művészetet a kulturáltság bizonyítékának tekintették, és ezért ápolását tevékenységük részévé tették. A közA Budapesti Történeti Múzeum barokk terme Loti Károly és Than Mór falképkartonjaival