Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Gábor Eszter: A fővárosi látképpályázat 1884-1885-ben 147-159

L.7. Győrök Leó: Albrecht út, (Hunyadi János út) 1884 szetesen nem tartozott illetékességi körébe a történeti festészet - ezt a feladatot egyébiránt is elvállalta korábban az állami festészeti pályázat, majd az Ipolyi-díj; az életkép- és tájképfestészet támogatására rendelkezésre állt a Ráth György-díj. A város, a fejlődő nagyváros megörökítése mindezekből és a kortárs festők érdeklődési köréből is hiányzott. Ezt az alvó műfajt kívánták feléleszteni az 1884-ben meghirdetett pályázattal, amely egyszeri alkalomra szólt, és kimondott célja a főváros szebb pontjait ábrázoló - egyelőre tizenkét darab - olajfestmény készíttetése volt.

12 A kívánt művek műfaji megnevezése bizonyos nehézséggel járt, ezért a pályázati határidő meghosszabbításáról szóló határozatban bővebben körülírták azt: „... nem az úgynevezett tájfestészetet (Landschafts-Malerei) kívánta támogatni, nem madártávlati képeket kívánt szerezni - hanem az úgynevezett építészeti festészetet kívánja érvényre emelni, mely nemét az olajfestésnek ez idő szerint - bizonyára megrendelések hiányában - elhanyagolva látja és nevezetesebb pontjait a folyton fejlődő és változó városnak kívánja olajfestésű képekben a későbbi kor számára megörökíteni".

13 A városi látkép műfaja olyannyira kívülálló a művészek érdeklődésén, hogy a Képzőművészeti Társulat azt ajánlotta a fővárosi bizottságnak, hogy ha az olajvázlatokra hirdetett pályázatnak nem volna meg a kívánt eredménye, kísérletet lehetne tenni a kevésbé monumentális, de az építészeti felvételekre kiválóan alkalmas vízfestéssel is.

14 A fővárosi képzőművészeti bizottmány, miután 1883 őszén Kaas Ivor előterjesztésére elhatározta a látképpályázat meghirdetését, szakmai segítségért az Országos Magyar Képzőművészeti Társulathoz (ÓMKT) fordult, s a pályázat feltételeit már az onnan kapott tervezet szerint, a kialakult szokásoknak megfelelően fogalmazta meg.

15 Az ábrázolandó részletek megválasztásában teljesen szabad kezet adtak a művészeknek, még preferált pontokat sem jelöltek meg - e tekintetben tehát nem követték a történetikép-pályázatok kiírásakor elfogadott utat. Nagyvonalúan három díjat tűztek ki 500, 300 és 200 forint értékben. (E megajánlás bőkezűségét akkor értékelhetjük, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a magasabb rendűnek tartott és kompozicionálisan szakmailag va150