Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A magyar művészet az 1873-as bécsi világkiállítás tükrében 127-146

A KITÜNTETETT MAGYAR KIÁLLÍTÓK - A bécsi kiállítás díszokmánya: Budapestváros építészeti művekért. - Művészeti érmek Böhm József szobrászat, Doby Jenő rézmetsző, Engel József szobrászat, Greguss János festészet, Horowitz Lipót festészet, Izsó Miklós szobrászat, Keleti Gusztáv festészet, Koch Gyula építészet, Ligeti Antal festészet, Lotz Károly festészet, Madarász Győző festészet, Mészöly Géza festészet, Moreili Gusztáv rajzművészet, Munkácsy Mihály festészet, Pál László festészet, Pállik Béla (Albert) festészet, Rauscher Alajos festészet, Schulek Frigyes építészet, Skalnitzky Antal építészet, Steindl Imre építészet, Székely Bertalan festészet, Than Móric festészet, Vay Miklós báró szobrászat, Weber Antal építészet, Zichy Mihály festészet. (Kitüntetések a magyar mező-gazdaság, ipar, művészet és tudomány az 1873-iki bécsi világkiállításon. Budapest, 1874. 73.) - Királyi elismerést kapott: a magyar királyi mintarajztanoda Pesten, az ez alkalommal tett hasznos és sikeres szolgálatok elismeréséül Dr. Henszlmann Imre egyetemi tanár Pesten. Kamermayer Károly Budapest város polgármestere díjmentesen királyi tanácsosi címet kapott, - A Ferenc József rend lovagkeresztjét: Munkácsy Mihály Párizsban, Lotz Károly Pesten - Koronás arany érdemkereszt: Ellinger Ede udvari fényképész Pesten Telepy Károly a magyar művészeti társulat titkára Pesten, - Tudomány és művészeti aranyérem Engel József szobrász Pesten. (KKLÚj folyam, dec. 21., 135.) A BÉCSBEN KIÁLLÍTÓ MAGYAR MŰVÉSZEK (A Honismertető II. szerint.) (Az x-szel jelölt művek megvásárolhatók) XXV. csoport. Képzőművészet. (A műcsarnok terme.) 1-12. Than Mór. Azon képszékek (Friese) mintarajzai, melyek a Magy. Nemz. Múzeum épületének lépcsőházában fognak festetni; 1—7-ig Locz Károly, 8-12-ig Than Mór által szerkesztve és rajzolva. 1. Attilának kivonulása Ázsiából; a Hunnok első fellépése Európában. 2. A Volga partjain lakó magyarok a „Táltos" tanácsára, Előd vezérlete alatt nyugatfelé vonulnak. A szerződés, melyet a 7 vezér vérével pecsételt. Az alpári csata. A római segédhadak legyőzetése. Árpád a legyőzött fejedelmek hódolatát fogadja. 3. A kereszténység kihirdetése és terjesztése. 4. Geyza fejedelem a béke művészeteiben oktatja népét. 5. Sz. Istvánt, az első magyar királyt, Adalbert püspök megkereszteli. 6. István keresztyén iskolákat alapít. Valter atya a népet tanítja. Sarolta királyné a himzés mesternője. (A „des amateurs" kiállítási osztályban látható a még most is létező koronázási palást mintája, a mely szerint Gizelle királyné menye Sarolta a koronázási palástot himezte. Mindkét palást feliratában az 1031-ik évszám olvasható.) 7. Béla elnyomja az utolsó pogány lázadást; a bányászatot, és pénzverdét behozza. 8. A kereszteshadak szent Lászlót fővezérükké választják. Kálmán király megsemmisíti és eltörli a boszorkánypereket. (Erről rendelkező törvényeink egyik tétele így szól: „de Strygis, quae non sunt, mentio non fiat".) III. Béla behozza az írásbeli kérelmek használatát; ő az, a kinek kormánya alatt az emlékszerű - monumentális építészet, a czimertan - Heraldika - korszaka Magyarországban megnyílt. IV. Béla a tatárok által elpusztított országot újból benépesíti. Nagy Lajos előtt az idegen országok és fejedelmek követei hódolnak. Erzsébet, a király anyja, a művészeteket pártolja és a kassai Erzsébet-templomának legnagyobb részét kiépítteti. Kolozsvári Ádám felmutatja nagy Lajos király előtt Szent László szobrának mintáját. A pápa Hunyadi Jánost, mint a kereszténység védő bajnokát, egy nagyértékű kereszttel ajándékozza meg. Mátyás király tudósainak körében; Cesinge János, Averuláno, Geréb püspök, a királlyal szemben Hesz András a könyvnyomdász ül; a háttérben a csillagász, Lippi, a festesz Galeott, és mások. Nádasdy, a lantos Tinódyt veszi oltalma alá, és azok mellett Pázmány Péter, egy protestáns lelkésszel vitatkozik. - Bethlen az iskolák és könyvtárak alapítója, végre Bocskay és Lorántffy Zsuzsanna a protestantizmus oltalmazói. 141