Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A magyar művészet az 1873-as bécsi világkiállítás tükrében 127-146

német és az osztrák művekkel egy tagban tárgyalja. Kissé leereszkedő módon, de elismeréssel említi a „terem színességét", és kiemeli a Rahl- és a Piloty-tanítványokat. A. Woltmann, a rész szerzője felfigyelt a 27 éves Paál Lászlóra, aki pedig mindössze egyetlen művet mutatott be.

73 A külföldi reagálásból segítséget kapunk az egész században központi értékkategóriaként emlegetett „nemzeti iskola" néhány konkrét elemének körvonalazásához. Tekintsünk el azon ítészek véleményétől, akik nem esztétikai, hanem politikai tényezőként kezelték e fogalmat. Esztétikai szempontból mindeddig senki sem határozta meg a magyar festészet azon kritériumait, amelyek a nagy összefoglaló iskolától, a közép-európai német festészettől elkülönítik. Henszlmann Imre „jellemzetes" kategóriája megfoghatatlan, minden kialakult iskolára vonatkoztatható. Ám ő mégis ad egy gyakorlati fogódzót: szerinte egy nemzeti iskolának olyannak kell lennie, hogy a néző első látásra felismerje, úgy, mint a nagy itáliai vagy a régi német iskolát.

74 Egy ilyen internacionális seregszemle kiváló alkalomnak tűnik, hogy összehasonlítsuk és felfedezzük a megkülönböztethető modusokat.

75 Egy jó szemű francia kritikus - Adolphe Violet le Duc, a párizsi Journal des Débats tudósítója - írásában, mint azt a magyar kommentár megjegyzi, némi franciás elfogultság érződik a német elem ellen: „A translajtán művészet igen sajátos és igen finom, sokkal finomabb és sokkal hajlékonyabb (délié) a német művészetnél. A keleti elem befolyása több ruganyosságot, hajlékonyságot (souplesse) több életet kölcsönöz neki ..." „Jól esik a dicséret - írja a magyar kommentár -, mert az előkelőbb német lapokban csaknem havonként jelenik meg egy-egy cikksorozat, mely bizonyítja, hogy még mindig barbárok ... vagyunk, s ami hazánkból művelődésről művészetről tanúskodó, az mind német eredetű."

76 A francia kritikus is azt kereste, mivel válik el a magyar a német-osztrák anyagtól. A szerinte megállapított kritériumokat, a „hajlékonyság"-ot, az „elevenség"-et és „finomság"-ot, úgy tűnik, besorolhatjuk a magyar nemzeti iskola sajátos jegyei közé.

77 Továbbá Szinyei színességének is vannak évtizedes előzményei. Már a reformkor bécsi kritikusai is elevenebbnek tartják a magyar képek kolorisztikus viszonyait, mint a németekéit. A magyar művészet német forrásának elfogadására képtelen a kor felfogása, holott ez nem zárja ki stílusának egyediségét. A neuralgikus reagálást táplálja, hogy a korabeli német kritikusok állandóan feszegetik művészeink származását, a kiállítás egyes méltatói szerint a magyar művészek csak magyarosított nevű németek.

78 Munkácsy egyik kritikusa, Sztaszov is a kor művészeti iskoláit állítja vizsgálódásának központjába. „... az utóbbi 40 évben számos új iskola alakult, belga holland, müncheni, düsseldorfi, ... újabban magyar és tiroli lengyel alakul.. ."

79 Talán mára már jelentőségét vesztette a regionális besorolás fontossága. Mégis, hogy a kor problémáit megértsük, foglalkozni kell vele. A bécsi anyagot 1874-ben Pesten is bemutatták. Ez alkalommal Kelety megtámadta Munkácsyt, hogy lenézi a hazáját, mert mindössze a Férfifej került Pestre tőle.

80 A FŐVÁROS INTÉZKEDÉSEI Pest város tanácsa célul tűzte ki, hogy a világkiállítás látogatói közül mind többen jöjjenek el a magyar fővárosba is „Budapest lelkes hatósága, a főváros közönsége meghívta a világ összes nemzeteinek színét-javát, hogy legyenek vendégei és győződjenek meg róla, hogy a magyar jobb a hírénél" - olvasni, mikor a tanács hivatalosan meghívta a kiállítás 600 tagú nemzetközi zsűrijét egy háromnapos látogatásra.

81 A terv óriási előkészületek után júliusban meg is valósult, bár a rettegett kolerajárvány is ekkor érte el Budapestet. Nézzük, mit tartott érdemesnek a város ekkor önmagáról megmutatni a kétnapos program során, a főváros költségére. A programban szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a századvégre megvalósuló kiteljesedés alig negyedszázadra szorul össze, amit csak szűkít az 1873as bécsi tőzsdekrach hatása. 135