Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A magyar művészet az 1873-as bécsi világkiállítás tükrében 127-146

hatalmas francia kollekció és a kisebb belga, holland, svájci és angol rész, valamint a szobrok terme. A téglány alakú épület előtt terült el a „művészet udvara", amelyet balról az amatőrök csarnoka - ebben a dánok, svédek, norvégok, oroszok, osztrákok, németek kaptak helyet -, jobbról Itália és még egy francia rész, valamint az Egyesült Államok és „több ország" együttes csarnoka határolt.

36 A pavilon közepén levő óriási „salle quarrée" nemzetközi anyagot mutatott be. A Képes Kiállítási Lapok tudósítója részletesen beszámol a várható élményekről. Ahogy a látogató belépett, A. J. Wiertz (1806-1865) belga festő Az angyal bukása című „materialistikus, borzalmasan hatásos kép"-ével találta szembe magát. Mellette A. Cabanel (1823-1889) A szabadkőművesség allegóriája (a Louvre plafonjának vázlata) és K. v. Piloty (1826-1886) Germanicus diadalmenete (Thusnelda Germanicus diadalmenetében) című művei függtek. A bejárattól jobbra volt elhelyezve az osztrák osztály dísze, J. Matejko (1838-1893) két hatalmas tablója, a Báthory győzelme az oroszok felett (Báthory Pszkov mellett), valamint a Lengyelország és Litvánia egyesítése (A lublini unió)}

1 Az osztrák teremben „... legelső az itt kiállító Matejko lengyel művész 11 képével". A tudósító a magyar származású Angeli Henrik (1840-1925) Megtagadott föloldozás című művét tartja az osztrák osztály legjobbjának, valamint August Petenkofen (1822-1889) hosszas magyar tárgyú tájképsorozatát említi, nagy örömmel ismerve fel köztük Kecskemét piacát.

38 Pasteiner Gyula már kifogásokat emel a „szédülésig impozáns" és hatalmas anyag ellen. Szerinte a német és osztrák rész erősen „műkiállítás" jellegű, ami nem jelent mást, mint hogy üzleti szempontok szerint állították össze az anyagot.

39 Ezért - írja Pasteiner - innen a monumentális festészet jószerivel hiányzik. „A stafelei-festészet is fontos, hogy kedvet csináljon a közönségnek, de halhatatlanságot csak a monumentalitás ad!" -jelenti ki a kor esztétáinak gondolkodására jellemző módon. „A német tájképfestők Rousseau, Troyon, Courbet, Breton és Daubignire figyelnek", az életképfestők a hollandokra. De a német képek szerinte körülményesek és durvák, hiányzik belőlük az ügyesség, a pontosság és a tisztaság. Pasteinert a szobrok érdeklik igazán, pontosan érzi a korabeli plasztika válságát, de elemzései még igen kiérleletlenek.

40 Magyar születésű mesterek más nemzetek anyagában is szerepeltek, néhányuk asszimilálódva választott hazájába, pl. (a már említett) Angeli Henrik és Tilgner Viktor (1844-1896). Továbbá Herbsthoffer Károly (1821-1876), Marastoni József (1834-1895), Szinyei Merse Pál (1845 -1920), Pállik Béla (1848-1908), Mészöly Géza és Wagner Sándor (1838-1919) nevét fedezhetjük fel a katalógusban (a két utóbbi festő a magyar teremben is megjelent). A magyar osztály csak később készült el, de már a megnyitó előtt fontos hírek jelentek meg róla. Ugyanis Szinyei Merse Pál itt mutatta be a XIX. századi magyar festészet kiemelkedő darabját, a Majálist. Ám a kép csak tévedésből került a magyar terembe, és Piloty követelésére átvitték a német osztályba, mert a mester ragaszkodott ahhoz, hogy növendékei együtt szerepeljenek.

41 Szinyei Zsiga, a festő öccse járt a megnyitó előtt a magyar osztályon, és megpillantva bátyja képét, jó hírrel szolgált: „...már az is némi elismerést tanúsít, hogy a nevezett osztály bemeneti ajtaja felett van alkalmazva - közömbös képnek protectio nélkül pedig nem adnak jó helyet".

42 A Pesti Napló egy sokat idézett tudósítója

43 is látta itt a művet, feltehetőleg azon a fő-fő helyen, amelyre később Wagner Sándor Izabella búcsúja Erdélytől című műve került. A tudósító két képre figyelt fel. Az egyik Munkácsy Éjjeli őrjárata (sic!) a másik a Majális volt. „.. .a kolorit meglepő. Csupa tűz, csupa élet. Jambusch szerint (kivel együtt volt szerencsém a képet nézni) a lángész vakmerősége hullámzik át rajta. Kár, hogy a feldolgozott tárgy rémisztően prózai. Modern pantallóban, zubbonyban, felöltőben mulatozó emberek! Egy modern majális. Lehet-e köznapibb anyag a világban? Ha Szinyei nagyszerű színeihez méltóbb szöveget ád, ma több chancea lehetne arra, hogy verseny társait legyőzi. 0 még nagyon fiatal ember..."

M A kép hatása megrázó lehetett, csak képzeljük el vele szemben Than Mór monumentális művét, a több mint négyméteres Kun Lászlót, amely pátoszával, szigorúan klasszikus kompozíciójával, matt „atelier" koloritjával a tárlat legdrágább és legünnepeltebb alkotása volt.

45 Sajnos, mint 131