Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A magyar művészet az 1873-as bécsi világkiállítás tükrében 127-146

SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA A MAGYAR MŰVÉSZET AZ 1873-AS BÉCSI VILÁGKIÁLLÍTÁS TÜKRÉBEN A HÁTTÉR A modern értelemben vett „világváros" kialakulásának egyik különös elősegítője volt a XIX. század második felében megrendezett nemzetközi világkiállítások sorozata. Az ötlet Viktória királynő férjétől, Albert koburgi hercegtől származott, aki London gyárosainak segítségével és a Keletindiai Társaság anyagi erejére támaszkodva megteremtette az első világtárlatot 1851-ben Londonban.

1 A „közkiállítások" rendezése kétségkívül hozzájárult a vezető európai (sőt nemsokára amerikai) városok jellegének megváltozásához. A városok ebben a korban formálódtak nyitottá, az idegeneket nem elhárító, hanem vonzó közeggé. A hatalmas bemutatók internacionális kapcsolatok létesítésére késztettek, felkeltették az érdeklődést és a türelmet távoli, egzotikus világok lakói iránt, végül alkalmat adtak egy-egy nációnak, hogy előnyösen mutassa meg magát. A kortársak olyan új fogalmakat társítottak a rendezvényhez, mint „a világbéke", „a teljes emberiség köztársasága", és megállapították, hogy a kiállításokon a nemzetek tanulnak egymástól és tanítják egymást, és hogy itt a munka, az érdemek arisztokráciája parancsol.

2 Albert kezdeményezése - a német eszme és az angol gyakorlat - mint ismeretes, azonnal világdivattá vált. Már 1855-ben Párizs követte a példát, és a kiállítások sorozata ma is tart. Budapest mindeddig nem rendezett világkiállítást, de a magyarok már az első londonin megjelentek - ami az abszolutizmus éveiben nem is volt olyan egyszerű -, majd a további rendezvényeken is. A művészeti anyag kezdetben kisszámú és jelentéktelen volt,

3 bár például az 1862-es londoni közkiállításra az újonnan megalakult Képzőművészeti Társulat igen komolyan készült. A gyenge szereplés két fő oka között az anyagiak szegényessége és a komoly állami támogatás hiánya. A legfontosabb év kiállítóink számára minden bizonnyal az 1873-as volt, amikor Bécs rendezett világkiállítást, mert Magyarország itt „... először volt önálló államként megjelenendő"!

4 Ebből következően a kortárs magyar művészet is ekkor mutatkozott be először a világ előtt, egységes kötelékben és nem mint az osztrák művészet része. Úgy tűnik, rendkívül jelentős alkalomnak tartották ezt, mivel évtizedes törekvés volt, hogy a művelt külföld előtt a magyar művészet „megmutassa magát". A 60-as évek végétől már számos európai képzőművészeti kiállításon jelentek meg magyarok, de a világkiállítás sokkal szélesebb közönségnek szólt, mint a kizárólagosan képzőművészeti tárlat.

5 A rendezőség 1873-ban olyan együttest kívánt bemutatni, amely a magyar művészet magas kvalitásával lepi meg a látogatókat, egyben politikai üzenetet képes közvetíteni a világ és az uralkodó számára. Mert mint többször megállapítják, a magyarság kulturáltsága az önállóság és a szabadság bizonyítéka és biztosítéka. Az előkészületeket és a kiállított művek sorát áttekintve úgy tűnik, hogy az 1873-as bécsi világkiállítás képzőművészeti bemutatója „két korszak határán" a század egyik legfontosabb megmozdulása volt a magyar művészgárda számára. Majd minden elismert mester, sőt a jövő reménységei is jelen voltak. A művekben még élt a kiegyezés előtti idők romantikus idealizmusa, viszont a millennium bombasztikus hatású fellépése még nem jelentkezett. A tárlat a reformkor óta tartó folyamatok reprezentatív záróköve, vele a magyar képzőművészet „nagykorúsítása" befejeződött. 127